Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

füstelvezető nyílás, a szobákban a korábbi használatnak semmi nyoma, a kemencék is hiányzanak. Feltételezhető, hogy a ház két nagy szobájában hajdan több család is lakott, de a használatnak erről a módjáról már semmi információt nem tudtunk kapni. A húszas években már csak egy család lakta az egyik szobát, a másik üresen állt. Az építés idejéről ők is csak annyit tudtak mondani, hogy azelőtt 30 évvel már megvolt. A használat utolsó nyomai I960 körül tűntek el, amikor a helyi termelőszövetkezet baromfiéllá alakította át. A háromsejtű cselédházhoz balról csatlakozik egy kisebb kőbe vájt helyiség, ami a húszas években istálló volt. Ennek kialakítási módja arra enged következtetni, hogy egy időben, minden valószínűség szerint a cselédház építése előtt; ez is lakás volt. A bejáratttal szembeni bal sarokban a mennyezeten füstelvezető lyuk látszik, a jobboldali fal alján pedig olyan padka, ami - magasított végével fekhely lehetett. Az ajtóval szemben levő falban fülkeszerű bevágás, aminek a vízszintes fenékrésze ülésre is alkalmas volt. A falak meszeltsége, a füstnyomok mind azt a feltevést erősítik, hogy ez a helyiség is lakás volt. Használatának és építésének idejét adataink alapján legalább a múlt század közepére, esetleg még korábbi időkre lehet tenni. A kútvölgyi barlangistálló már újabb készítésű. Csárádi János kővágó vájta az 1920-as években, a mellette lévő borospincével együtt. Az istálló mindkét hosszanti falába 6-6 jászolt vájtak, melyek hossza 2,8 méter, mélysége 0,8 méter. A bejárattól jobbra б méteres pince (talán takarmányos) és egy rövidebb ágban (hossza 5,6 méter) a falba vájt jászollal ugyancsak istálló van, feltehetően fiatal állatok, borjak számára. A bejárattól balra egy 5 méter mélységű, fűthető lyuk, ebben nyilván a pásztorok tartózkodtak éjszakánként. Az eddig felsorolt barlangépítmények mellett gyűjtőmunkánk során még számos lakást, gazdasági építményt vizsgáltunk meg, s ennek eredményeként az alábbiakat mondhatjuk. Ez a Sírokra vonatkozóan általános érvényű összefoglalás a következőkre terjed ki : a kormeghatározás, élettartam, alaprajzi elrendezés, fal és mennyezet, nyílászáró szerkezetek, eresz és tornác, tüzelőszerkezet, berendezés, gazdasági építmények, kapcsolt funkció a fennálló építményekkel, az udvar és végül a ház használata. A lakások és istállók ismertetése során többször kellett utalnunk azokra a nehézségekre, amelyekkel szembekerül a kutató, ha egy-egy ilyen építmény készítésének időpontját akarja megállapítani. Minthogy egyetlen építményen sem sikerült datálást felfedezni, ezen a téren kizárólag az információra támaszkodhattunk. A jelenlegi tulajdonosok gyakran nem régi lakói a lyuknak, s annak történetéről, változásairól szinte semmit sem tudnak mondani. Többre megy a kutató azzal, ha maga vizsgálja meg a falakat és a mennyezetet, keresve a korábbi állapotokra utaló nyomokat. Támpontot adhatna az építmények kormeghatározásában az, ha ismernénk a barlang építmények átlagos élettartamát a sajátos siroki körülmények között. A vélemények erre vonatkozóan optimisták, elképzelhetőnek tartják, hogy a jól kezelt lyuk többszáz évig is eltarthat. A gyakorlat azonban ellentmond ennek. Mindössze két lakásról feltételezhető, hogy építése óta lényegében nem változott (Fenyves u. 10. és Vörös Hadsereg u. 45. sz.), a többiről vagy tudják, vagy szemmel is megállapítható, hogy egy korábbi lakás tetejének leszakadása után alakult ki úgy, hogy tovább vájták a sziklát, az elülső falat pedig rakott kőből pótolták. Ilyen esetekben a füstelvezető nyílás a mennyezetnek nem a belső, hanem az ajtóhoz közelebb eső részén van, ha egyáltalán a régi nyílást használják és nem vágtak újat. A lyuk többnyire úgy válik használhatatlanná, hogy a kőben levő erek, vagy a növényzet gyökerei mentén keletkezett hasadékok útján elvizesedik a mennyezetet alkotó kő és leszakad a lakás eleje. Néha készakarva is leszakították a lyuk elejét azért, hogy elhordva a törmeléket, az udvart nagyobbítsák 346