Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

szerint a „fabrikásoknak hátra lévő . . . illetőségek" 714 ft-ot tesznek ki.

26 Az ugyancsak ez év november 7-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvében kereken ki is nyilvánítják, hogy a gyár „egész jövedelme" még ,,a' mindennapi rendes költségek fedezésére" sem elegendő s ezeknek pótlása „tetemes áldozatokba" kerül „az uradalomnak esztendőnkint".

27 Hüttner Mátyás 1837-ben bekövetkezett halála, majd özvegyének és fiának átköltözése Miskolcra, kétségtelenül fokozza a problémákat Telkibányán. A bajt azonban mégsem a váratlanul bekövetkezett személyi változásoknak tulajdoníthatjuk, hanem a súlyos anyagi helyzetnek, amiért többen kényszerültek otthagyni Telkibányát. A gyár üzemeltetését nagy erőfeszítésekkel ugyan fenntartják, a zavar, kapkodás jelei azonban lépten-nyomon megmutatkoztak. Az 1839. július 20-án tartott igazgatósági ülésen Dutsay előterjeszti, „hogy Junius végéig a Fabrikának 1113 ft., 41 kr. fizetetlen lévén s hogy az edényből annyi pénz a follyó, s' elmulasztott fizetések tellyesittethessenek nem remélhetvén, kér ezeknek kifizetésére a gazdasági Cassából pénzt kölcsönöztetni." Az igazgatóság azonban úgy határozott, hogy a „Fabrika költségei. . . a lerakatok áruiból fedeztessenek, s egyszersmind terjeszsze elő a Számtartó . . . mit vél okainak . . ., hogy az edények bár azoknak ára már lejjebb Szállitatott, olly csekély mennyiségbe kélnek, mint az eladási könyv bizonyítja".

28 Az üzemeltetést úgy biztosítja a „Bányai Árendás", hogy az uradalom helyett maga fizeti a fabrikásokat. E miatt nem akar azonban az uradalomnak „a jelen 3 Év negyedre fizetni, pedig - mint Dutsay az igazgatósági ülésen megjegyzi - „az uj Massza malom építéséhez vas és egyéb materiáknak vásárlására ezen pénzre múlhatatlanul szükség lenne".

29 1838/39-ben Heyzl Antal ellenőrtől Schuller Ferenc masszamolnárig sorban fordulnak a herceghez bérjavításért.

30 A gyár még évek alatt sem jut túl a hullámvölgyön, hiszen még 1841ben sem gyári, vagy a főpénztárból fizetik a munkásokat, hanem az igazgató Mayer János előlegezi meg saját pénzéből, melyet csak 1845-ben egyenlít ki a főpénztár.

31 Az uradalom tehát nem akarta - és nem is tudta volna - visszafizetni Hüttner Mátyás által a gyárba invesztált 3200 ft-nyi összeget. Hüttner Mátyás kiváló szakértő lehetett, de a vállalat rentabilitását neki sem sikerült nyolc esztendő alatt biztosítani. Hogy közben mi történt Telkibányán, azt inkább Bielek feljegyzéseiből sejtjük, aki úgy említi a telkibányai porcelángyárat, melyet tulajdonosa sajnálatra méltóan csak kevéssé használ fel, vagyis nem hasznosít. Hüttner József és anyja, az özvegy direktorné az 1829-es szerződés értelmében állnak a porcelángyár élén. Igazgatásuk évében aligha javult a gyár helyzete. Ennek tulajdonítható, hogy távozásuk lényegében hatástalan a hercegre és tisztviselőire, noha Hüttner „félbe szakasztott szolgalatjának folytatása végett a maga utján vissza hozatni rendeltetik". Azonban még csak keresőlevéllel sem fordulnak Borsod megyéhez, vagy Miskolc városához ebben az ügyben.

32 Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy Hüttner József bár „hívtelenül" elhagyta Telkibányát, semmi olyant nem tett, ami ingerelte volna az uradalmat. S ha mégis azzal vádolják, hogy ellopta a „Fábrika" titkát inkább a nyomaték, mint az igazság kedvéért tették. Az esetet azonban mégsem lehet szó nélkül hagyni, hiszen valóban szokás volt a XVIII. és XIX. században egyik helyről a másikra vinni a porcelán titkát, mint ezt Meissen, Bécs, Velence és Pétervár stb. esete tanúsítja. Másrészt Hüttner ott tartózkodása éveiben, 1835 és 1838 között valóban gyártottak Telkibányán a kőedény mellett porcelánt, s így Hüttner tényleg ismerhette a porcelán „titkát". A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy az igazgatósági ülés jegyzőkönyve szerint Hüttner és anyja nem a porcelán, hanem a „fabrika" titkát árulta el „más idegeneknek". Miskolcon 1838-ban készült először porcelán, s így arra is gondolhatnánk, hogy a „Fabrika titka" alatt a porcelángyártás ismerete értendő. A miskolci tál és párdarabjai révén azonban ma már tudjuk, hogy nem a porcelán titkának elárulásáról lehetett szó elsősorban Hüttner részéről, hanem a gyár mintái268