Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Merényi Ferenc: Műemlékvédelem és múzeumügy
töredékére adhat feleletet, olyan kutatási módszerekre is szükségünk van, amelyeknek során maga a vizsgált objektum adhatja meg a lényegében levéltári munka lakúnáihoz a szükséges kiegészítéseket. Kutató munkánk második fázisa a régészeti ásatás. A vizsgált építészeti objektumok különböző korú járószintjeit, a korábbi épületek alapfalait, az egyes épületrészeket kronológiailag meghatározó sírokat, tárgyi leleteket a régészeti ásatás szolgáltatja kutatásainkhoz. Szorosan kapcsolódik a régészeti ásatáshoz a falfeltárás munkája. A régész ásója nyomán előkerült korábban földbetemetett, önmagukban sokszor értelmetlen falcsonkok értelmezését szolgálják a vakolatleveréssel kezdődő falfeltárási munkák. Az építészeti objektumok külső és belső falfelületeinek minden részletére kiterjedő vizsgálat tárja fel azokat a repedéseket, elválásokat, amelyek sok értékes részletadatot szolgáltatnak a történelmi fejlődés során sokszorosan bővített, módosított épület egyes részleteire. E kutatások során a különböző vakolatrétegek alól sokszor értékes falfestmények, feliratok, bekarcolt név- és évszámjelzések kerülhetnek elő, amelyek tovább gazdagítják a vizsgált épület történetére vonatkozó ismeretanyagunkat. Az egészen vázlatosan jelzett kutatások együttesen szolgáltatják azt az anyagot, amelyből a műemléki helyreállításhoz elengedhetetlenül szükséges tudományos dokumentáció összeáll. A tudományos vizsgálat azonban a műemléki helyreállítások esetében nem lehet öncél. Ezek a vizsgálatok derítik fel az épület folyamatos használata, funkcióváltozása, átalakításai, erőszakos rongálódásai során bekövetkezett esetleges olyan változásokat, sok esetben olyan természetű károsodásokat, amelyek ismerete a helyreállítást tervező építész számára nélkülözhetetlenek. Csak felületes szemlélet ítélheti ezeket a munkálatokat a kutató egyéni kíváncsiságát kielégítő luxus tevékenységnek. A műemlékvédelemben dolgozó gyakorlati szakember nem nélkülözheti a kutatók eredményeit: helyreállító tevékenysége során igényli és messzemenően felhasználja azokat. Az előkészítés mindhárom szakaszában legfőbb és nélkülözhetetlen segítőtársaink a múzeumok dolgozói. Múzeumaink kiállítási és raktári anyagában számtalan olyan értékes építészeti töredék, berendezési tárgy, látkép és tervanyag található, amelyeknek ismeretét nem zárhatjuk ki kutatómunkánkból. Utaltam már azokra a munkajellegű kapcsolatokra, amelyek a múzeumi dolgozók és az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai között fennállnak. Ezek a kapcsolatok teszik lehetővé, hogy a múzeumokban tárolt értékes dokumentatív anyagot a műemléki kutatás és a műemléki helyreállítások szolgálatába állíthassuk. A régészeti ásatások vonalán a múzeumok programszerű ásatásai szerves előkészítői lehetnek egy-egy műemléki helyreállításnak. Példaként a most folyó gyöngyöspatai munkálatokat említhetném. A Dobó István Vármúzeum régészei feltárásokat folytattak a patai földvár területén és az Előmájban. Kutatásaik szorosan kapcsolódtak a palóckutatási programba. Amikor két esztendővel ezelőtt az Országos Műemléki Felügyelőség programjába vette a gyöngyöspatai gótikus templom helyreállítását, természetszerűleg Kovács Bélát, a múzeum középkori régészét hívtuk meg segítségül a templomban folytatandó régészeti ásatások irányítására. A területet ismerő régész a helyreállítást előkészítő ásatást helytörténeti kutatásai alapján tudta eredményesen úgy lefolytatni, hogy az anyagi lehetőségek legjobb kihasználásával a tudományos dokumentációt előkészítő művészettörténészünknek és helyreállító építészünknek maximális segítséget biztosíthatta. A múzeumok régészeti ásatásainak és az ásatások műemlékhelyreállítási következményeinek vonatkozásában azonban negatív jelenségekre is rá kell mutatnom. Utalni szeretnék itt arra, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség évekre 22
