Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Fodor László–Kozák Károly: Leletegyüttesek a románkori székesegyház környékéről

mázó kerámiai anyagában előfordulnak hasonló művészi értékű edények, elsősorban tálak töredékei.

65 Az eddig átvizsgált egri anyagban az ilyen jellegű és értékű darab egészen ritka. Ez tapasztalható a pécsi, esztergomi, eddig közölt anyaggal kapcsolatban is.

66 Elképzelhető, hogy e darab ajándékként, vagy egy más város piacán megjelenő fazekastól történt vásárlás útján került Egerbe. Sütőtál, „fedő", kályhaszemek, gyertyatartó Találtunk a Ny-i l-es gödörben néhány kisebb-nagyobb méretű, vastag falú, durva anyagú alacsony edénytöredéket. E darabok formáját egy a Földbástya feltárásánál előkerült, kiegészíthető edény alapján ismerhettük meg (45-47. kép).

67 A vastag falú edény egy sütőtál, amelyet feltehetően lepény (kenyér) sütésére használhattak. Feltehetően a fenti sütőtállal, illetve lepény (kenyér)-sütéssel kapcsolatban használták azt a nagy méretű „fedőt", amelynek harang alakú belső tere alatt elfért egy kisebb kenyér, cipó is. Felső részéhez egy nagy méretű szalagfül kapcsolódik, a felső lap élét tűzdelt vonalkák díszítik (48. kép).

68 Két pohár alakú, kívülről mázatlan, belülről zöldmázas kályhaszem és egy gyertyatartó tartozik még a gödör anyagához (45. kép).

69 A kályhaszemek közül az alacsonyabb olyan mint a K. 2-es gödörben talált darab, a másik is hasonló, de nem annyira kúpos, mint az ott előkerült másik két darab.

70 A gyertyatartóval zárjuk a Ny-i l-es gödör anyagának ismertetését. Hasonló darabot már ismerünk az egri vár területéről, de a pécsi leletek között is ismertettek ilyen gyertyatartót.

71 A most ismertetett egri leletek a török és törökkori leletek jelentős csoportját alkotják az egri várban előkerült újkori anyagnak. Az anyag ismertetésével egyrészt a bevezetőben említett célkitűzést, a török és törökkori magyar anyag szétválasztását kíséreltük meg, másrészt a hazai törökkori edényművesség vizsgálatához kívántunk hozzájárulni az ismertetett anyag közlésével. Célkitűzésünket, az anyag szétválasztását, talán sikerült megvalósítanunk. A szétválasztás jogosultságát az adja elsősorban, hogy a vékony falú, festetlen vagy barnásvörös vonalakkal díszített, sárgásfehér anyagú edények formailag az egri várban és máshol az ország különböző területein előkerült XVI. és XVIII. századi anyaggal mutatnak szoros kapcsolatot (Buda, Kisvárda, Pécs, Sümeg, Szigliget stb.).

72 Ebből következik, hogy az egri vár XVII. századi, hasonló jellegű kerámiája a hódoltsági területen, vagy annak közelében levő magyar fazekasműhelyekben készülhetett. Ezek a műhelyek a korábbi magyar fazekasműhelyek hagyományait megőrizték a török megszállás idején, s átadták azt az őket követő magyar fazekasoknak.

73 így következhetett be aztán az, hogy a XVI. században élő formák, az akkor használt anyagok szinte törés nélkül fellelhetők az egri vár XVII. századi törökkori és a XVII. század végéről, XVIII. század I. feléből származó régészeti anyagban. A török anyaggal kapcsolatban összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az a forma vonatkozásaiban igen változatos képet mutat. Ezek közül több darab új formaként jelentkezik az ez ideig ismertetett magyarországi török kerámiaanyagban. Az egri török anyag nagyobb része az egyszerűbb, általánosan használt kerámia csoportjába tartozik. Ezeknek egy része a vár területén feltételezett török fazekasműhelyben készülhetett, amelynek nyomait az alsó kapu és a Varkoch-kaputorony között húzódó út D-i oldalán véltük megtalálni. Erre utalnak az ott nagy számban előkerült török edénytöredékek és egy égetőháromláb.

74 A török készítmények nagy hasonlóságot mutatnak a budai, esztergomi és pécsi török anyaggal. A most ismertetett török kerámia jellegében szegényesebb a szolnoki török anyagnál. Fontos lenne a török kerámia hazai kutatása szempontjából a budai és a szolnoki anyag részletes feldolgozása, amely az e kérdésben való előrelépéshez nagymértékben hozzásegítene bennünket. 155