Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Kemenczei Tibor: A Gyöngyössolymos-kishegyi bronzleletek
hiányzó, de az elsőben előforduló tokos vésőről (V. t. 4) és korongos fejű bronztűről is (VI. t. 7). Külön említést érdemel az első gyöngyössolymosi leletben levő bronzzabla (VI. t. 10). Észak-Magyarország területéről eddig ez az egyetlen, hitelesen a késő bronzkorból származó bronzzabla. A vácszentlászlói lelethez tartozóként ugyan Gallus Sándor is közölt egy zablát, annak azonban a lelethez való tartozása kétséges, s fiatalabb típusát tekintve nem is valószínű. 1 '' Az első gyöngyössolymosi leletben levő zabiához igen hasonló darabok Erdély területén kerültek elő (Ispánlaka, Uiora - „Oláhbogáta", „Sánc-Robna-Noua - „Erdély"). Il) Ezek kísérő leleteik alapján a Hallstatt A periódusra keltezhetőek. Egy ismeretlen lelőhelyű, de magyarországi eredetű leletben levő zablát is ehhez a csoporthoz sorolhatunk, amelynek korát egy a Hallstatt A periódusra jellemző kés határozza meg. 17 A gyöngyössolymosi bronzzabiát párhuzamai alapján az erdélyi bronzmüvességi központ termékének határozhatjuk meg. Erdély volt a Kárpát-medencében az a terület, ahol a legkorábban, a legnagyobb számban és típusgazdagságban megjelentek a bronzzablák. Keleti kapcsolataikra Terenozskin mutatott rá. 18 Használatuk nyugat felé is elterjedt. 19 A Kárpát-medencétől nyugatra fekvő területek és Erdély közötti láncszemet éppen a gyöngyössolymosi darab képviseli. A gyöngyössolymosi bronzleletek elrejtésének korában, a Hallstatt A periódus középső időszakában Észak-Magyarország területén a Kyjatice kultúra népe élt, a leletek tehát ennek a népcsoportnak emlékanyagába tartoznak. A Kyjatice kultúra eredetéről és koráról számos észak-magyarországi lelet nyújt meggyőző bizonvítékot. Ezek közül a legjelentősebb a közel száz sírós szajlai urnatemető leletanyaga. Ebben nagyszámú, a korábbi pilinyi kultúrára jellemző, s tovább használt kerámiaforma mellett előfordulnak a szlovákiai lausitzi és a dunántúli urnamezős kultúrának a Hallstatt A periódusra jellemző edénytípusai is. A temető fiatalabb korszakát pedig olyan Hallstatt В korú urnák keltezik, amelyek az észak-alföldi prészkita sírokban is előkerültek (pl.: Füzesabony)/ 0 Ugyanezt a képet mutatják a többi észak-magyarországi lelőhelyről előkerült leletek is, amelyekkel másutt már részletesen foglalkoztunk, 21 de hasonló eredményre jutott a Kyjatice kultúra szlovákiai emlékanyagának elemzése során J. Paulik is. 22 A Kyjatice kultúra népe tehát a pilinyi kultúra lakosságára rátelepült szlovákiai lausitzi és dunántúli urnamezős népcsoportok összeolvadásából alakult ki a Hallstatt A periódus elején és egészen a szkíták megjelenéséig birtokában tartotta a Felvidék területét. Emlékanyagába tartoznak mindazok a bronzleletek, amelyek e korszakban kerültek a föld alá ezen a területen. A gyöngyössolymosi leletekkel egykorú bronzkincsek Észak-Magyarországon még Püspökhatvanon, Ecsegen, Nógrádmarcalon, Recsken, Szihalmon, Füzesabonyban, Zsujtán és Keresztétén kerültek elő." J Ezeknél fiatalabb korban, a Hallstatt В periódus idején kerültek a föld alá az Érsekvadkerten, Benczúrfalván, Kacson, Borsodgeszten, Szendrőládon, Bükkaranyoson, Bükkszentlászlón (két lelet), Szikszón, Aggteleken és Mezőkövesden (két lelet) talált bronzkincsek.-'' A Mezőkövesden 1959-ben talált bronzleletet közlő tanulmányában Patay Pál a pilinyi kultúra hagyatékának tartja a felvidéki Hallstatt A-B korú kincsleleteket. Véleménye szerint a Kyjatice kultúra nem más mint a pilinyi kultúra fejlődésének egy későbbi fázisa. 2 ' Felfogásával szemben hivatkozhatnánk az e korszakkal foglalkozó kutatók többségére, akik a pilinyi kultúra önálló fejlődésének lezáródását legkésőbb a Hallstatt A periódus első felében határozzák meg (Mozsolics A., B. Hansel, J. Paulik, Kőszegi F., Kalicz N.). 2G A kérdéssel másutt részletesen foglalkoztunk, s az észak-magyarországi leletanyag elemzése során arra az eredményre jutottunk, hogy a Felvidéken a Reinecke BD-Hallstatt A periódusok fordulója körüli időben jelentős népmozgás játszódott le. Ezt bizonyítja a nagy számú, a pilinyi kultúra népe hagyatékához tartozó 136
