Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Nagy Árpád: Négy renaissance kori síremlék a középkori egri Szent János székesegyházból
A felirat szerkesztése három, egymással párhuzamos, egyenlő távolságban futó vonallal meghatározott, úgy, hogy a középső vonal a betűszerkesztés tengelye is. A középső vonalon helyezkedik el az egyes betűk szerkezetét meghatározó körsor, úgy, hogy minden egyes kör középpontja az előző kör íve és a középvonal metszéspontja. Hasonló elv alapján történt a kisebb (1:2) méretű betűknek a nagyobbak között való elrendezése is (1-2. ábra). Ugyancsak a középvonalra illeszkednek a szóelválasztó jelek is. A felirat átgondolt szerkesztésére s bizonyos mértékben a szobrász nyelvismeretére vall, hogy az egyes sorvégek teljes szavakkal végződnek. 2. A betuszerkesztés kérdései Kézenfekvő arra gondolni, hogy a szobrász az ekkor már ismeretes mintakönyvek valamelyike alapján írta a felirat betűit. Az egyenesvonalú betűk rendkívül arányos és következetes szerkesztése (4. ábra) mellett elegáns egyéni fogásokkal élt: a korban megszokott antiqua maiuscula betűtípustól eltérően a T vízszintes szárának végeit egymástól párhuzamosan metszette (4b. ábra), az E és L alsó szárait a betűtestet meghatározó körív mentén finoman ívelte (4a-4c. ábrák). Egyéni vonásnak látszik az M (5-6. ábra) szerkesztése. A megszokott, párhuzamos függőleges szárak helyett ezek a szerkesztőkörökhöz húzott érintők szerint, a belső szárpárral közel párhuzamosan futnak. Az ívesvonalú betűknél az О külső vonala kör, a belső díszítővonalak a betű jobbra dőlő tengelyéhez képest szerkesztett körívszakaszok. А С betű teste körívszakasz; ugyanígy a G vonala is (1. ábra). Az összetett (egyenes és íves vonalas) betűk (B, D, P, R) szerkezetét függőleges egyenes szár és arányosan (1:2) kicsinyített körívszakasz adja (B, P, R), illetve a köríves betűtestbe rajzolt függőleges húr (D - 7. ábra). A betűszerkesztés fentebbi sajátosságai közül a hazai egykorú epigráfiai emlékanyagban sajátos vonást jelentenek: az E és az L betűk alsó szárának ívelése,a T betű vízszintes szára végeinek párhuzamos metszése; az S betű középszakaszának elegáns megvastagítása; az О betű oldalainak ferde tengelyhez igazodó megvastagítása. Alábbi megfigyeléseink szerint ezeket a jellegzetességeket a Verebélyi-sírkő mestere egyéb műveinek meghatározására is felhasználhatjuk. 3. A dátum tagolása A szerkesztés sajátosságainak vizsgálatánál utaltunk a dátum elemeinek nagyságrend (ezres, százas, tízes, egyes) szerinti szétválasztására. Tudomásunk szerint hazai emlékanyagunkban hasonló jelenség egyetlen esetben ismeretes: Szatmári György, a későbbi pécsi püspök, majd esztergomi érsek - Bakócz Tamás környezetének egyik legfontosabb személyisége! - kassai sztemmájának dátumán. 82 Ugyanekkor itt is utalnunk kell arra, hogy a kassai faragvány betűi egyéb rokonvonásokat is mutatnak az egri faragvány feliratával. Ugyanakkor az antiqua maiuscula betűk és a római számjegyek együttes használatát - amelyet később ugyanezzel a betűtípussal együtt arab számjegyek alkalmazása vált fel - az antiqua maiuscula betűtípusok használatának ebben a kezdeti szakaszában, a XV. század utolsó harmadában, jellemzőnek tarthatjuk. 8 Az egri múzeum évkönyve 113
