Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Kovács Béla: Kortársi feljegyzések az 1831. évi Heves megyei kolerajárványról

szándék jóknak, ugy hogy ezeknek segedelme is már alig hogy késő nem volt és tsak a leg példásabb büntetések által lehetett a nagy tüzet el oltani, a midőn a Jus Statarii ereje mellett Királyi Comissarius küldetvén oda, minden személy és nem tekintete nélkül számosan fel akasztattak, agyon lövöldöztettek a katonaság által ugy, hogy amint hallom, de nem mint bizonyosan irom mintegy 150-en akasztattak fel.

32 Annyi igaz: hogy igen sokat el vesztettek, de ezeknek környül állásos eseteiket ámbár több levelekbül olvastam is, azonban bizonyosan nem tudván többet ezekrül irni nem akarok. A mit hitelesen közölhetek a közelebbiekről, szomszédokrul, arrul teszek inkább említést. Hogy a mi Vidékünkön is a Paraszt igen könnyen beszélt s kezdette Urát, Tísztyét fel sem venni, gondolkodott arrul, hogy dézsmát nem ád, hogy Urak dolgára nem megy, az igaz, az Patán is meg történt és más szomszéd Helységekbe is, és igy a paraszt gonoszat forralt szivébe, sugdostak együtt s tsak az kívántatott volna, hogy valaki üsse ki a zászlót, ezerek lettek volna készen dühösködni. Példa volt ebben Pásztó, Tar és Szöllős, a mellyek öszve esküvésben egyet értésben látszanak lenni s már szabad beszédek, mozgások, lármák történtek is, különösen Szöllősön, ott ki ütött a lázadás. A Tariak a kutakba mérget kerestek, a Pásztiak két Úrra szabadon kiabáltak, ezt nyársba kellene húzni, amazt fel akasztani s.a.

t., de még Taron és Pásztón egészen ki nem ütött a lázadás, nem ugy mint Szöllősön, a hol a Földes Urat, Tisztet ki ugratták, némellyeket megkötöztek. Gonosz szándékát ezeknél többre vitte szomszéd Helységünk, Jobbágyi, a hol is Augustus 23-dikán reggel ki ütött a Lázzadás, a mikor-is azt lehet mondani, igen igen keveset ki véve az egész község először a falu contojára jól fel borozván, pálinkázván magát, a Helybeli Uraságokra, Tisztekre vas villákkal, dorongokkal reá rohantak, azokat a leg nagyobb méltatlanságok között öszve fűzték, öszve kötözték és minthogy éppen a cholera ott ki ütött s volt egy korház is, a hová a betegeket vitték az előtt és sokan ki haltak belőle, az öszve szedett Urakat oda vetették be bakba kötözve, még vitték, nem volt az a méltatlanság, a mit véghez nem vittek, egyik azt tanátsolta, vessük őket egy üres verembe, az után gyujtsnunk reá szalmát, égessük meg, a másik kötelet vetett egyiknek a nyakába mondotta Pajtássának, hogy fojtsuk meg, mások ismét egyik Urnák a szemébe köpködött, majd ismét a földhöz verték s a mellyen tapostak, a Biró házán is rajta ütöttek, a ki szegény a Cholerábul akkor szabadult ki, azt ki hurtzolták és a kórházba vetették, a hol is azon éjjel meg halt a Nótárius és Kántor, egyszersmint kényszeríttetett 31 embernek való orvosságot egyszerre be venni, s ugy azt is a többi közé bakba kötve be vetették a korházba. Még ott is éktelen káromlásokkal káromlották őket, vas villával szurkáltak, a sziveknek szegeztek, sőt a nyákokat vas villával a földhöz szorongatták. Ezek igy lévén, a Plébánusra

33 ütöttek, de a ki már a történtekről tudósitatván valamit az ő reája mingyárt következendő szerentsétlenségről is, hamarjába be fogatott s a filiálisba Gedére futott. Ezt meg értvén a Gonosz pór-Nép, mindjárt némellyek Lóra kaptak, mások ismét tsak gyalogul dorongokkal, tsépekkel, vas-villákkal útnak eredtek Gede felé, a hol már a plébánus egy jó Özvegy Földes Asszonyságnak a házába el rejtezett, ugy mint Ttes Özvegy Dezeritzkynénél, tsak hamar itt termett a gyülevész sereg s eget hasogató káromlások között kivánta a Pap ki adattatását. A Földes Asszony rész szerént kérelemmel, rész szerént fenyegetésekkel tiltotta őket vétkes szándékoktul, de mind hasztalan, ő is a sok kurva és minden féle titulusokkal, méltatlansággal illettetett, végre az ajtókat, ablakokat feszegetni kezdették, sőt már tüzet készítettek, hogy a házat fel gyujtyák. A Gedeiek pedig mind ezeket hideg vérrel nézték, sem Papjok, sem Földes Asszonyok veszedelmére még tsak meg sem mozdulván. Végtére látván a Plébánus, hogy nínts menedék, egész el szánással maga ki jött s mint igen szelid ember, kérdezte tőlök, hogy mi bajok, miért jöttek, mit akarnak. Ezek azt felelték, hogy beteghez kell haza jönni, otthon már a korházba sok a beteg, a Papra szükségek van, azzal ketten mingyárt meg ragadták a kezét és az udvarbul nagy kurjongatások között nagy diadalmassan ki hurczolták, azt sem engedvén neki, hogy be fogathasson kotsijába. Az utón nem volt az a méltatlanság a mit el nem követtek véle, huntzutolták, gazemberezték, egyik segbe rúgta, a másik hátba taszitotta, - egyik azt mondotta, üsd agyon, a másik a vas villát kivánta belé szúratni, egy szóval a mint nékem maga beszéllette ezen jó Plébánus, azt mondotta, hogy azon méltatlanságokat, mellyeket rajta egész utón el-követtek ő nem képes elegendő képen ki beszélleni. 7* 99