Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

95 Sulimirski i. m. 75. 96 Szabó J., Arch. Ért. 90 (1963) 299. — Szabó J.—Kovács В,

Arch. Ért. 95 (1968) 135. 97 Párducz, Vekerzúg III. 12. 98 Párducz M. Dolg. 16 (1940) 79—89. — Gazdapusztai Gy., MFMÉ 1966—67. 1. (Szeged 1968) 43—59. 99 Banner В., Dolg. 8 (1932) 122—144. — Párducz M., Arch. Ért. 1943. 50—57. 100 Ferenczi, St., AMN. 2 (1965) 77—105, 3 (1966) 49—73, 4 (1967) 19—45. 101 Eddig alig hallhattunk többet a csontvázas sírok rítusáról. Szakmai körökben közismert volt, hogy hátonfekvő, nyújtott helyzetben, a NY—K-i főégtájat követően temetkeztek. 102 Ferenczi ugyan ENY-i tájolásról ír, de térképén világosan leolvasható, hogy a sírok jórésze NYÉNY-i irányban készült. 103 Az egyik ciumbrudi sírban a felnőtt váz balján csecsemőt temettek el, s ekkor kivételesen a baloldalon is volt edény, de nyilvánvalóan a kisgyermek kedvéért. 104 Ferenczi, AMN. 3 (1966) 72. 105 Székely, Z., Arch. Ért. 87 (I960) 42—46. 106 Liberov, P. D., Chronologija pamjatnikov Podneprovja szkifszkogo vremeni. Voproszü szkifoszarmatszkoj archeologii. (Moszkva 1954) 139. 107 A legmeggyőzőbben: Párducz, Ártánd. 137—231. 108 Talányos kérdés marad ugyanis, hogy az Erdélyen átvonuló, szórthamvasan temetkező keleti hódítók egy része miért nem maradt az ércekben, nemesfémlelőhelyekben oly gazdag országban. Másrészt, ha egy nép úticélja az Alföld, azt a Dnyeper középső vidékéről is könnyebben éri el (hatalmas állatcsordákat feltételezve) a Duna völgyén át. A Kárpátok szorosain való behatolás Erdélybe az Alföld megszállására egy nagyállattartó nép számára csak kényszerű szükség lehetett, mint honfoglaló eleinknek. 109 párducz, Magyarország. 376. 110 Harmattá J., Acta Arch. Hung. 20 (1968) 154—155. 111 Közöletlenek : 1. Törökszentmiklós-Surján. A temetőre vonatkozó összes felemlített adatot Csalog Zsoltnak, a temető feltárójának és feldolgozójának baráti tájékoztatásából kaptam meg. 2. Vámosmikola-István major. Az ásatásvezető Kőszegi Frigyes engedélyével betekintést nyerhettem az ásatás dokumentációjába; statisztikai adatokat a napló alapján készítettem, amelyet Párducz Mihály, a temető feldolgozója ellenőrzött. 3. Balmazújváros-Hortobágy Árkus. Horváth Attila az Arch. Ért. 87 (I960) 230. lapon tájékoztat a rítusmegoszlásról. 4. Tiszavasvári-Csárdapart. Lengyel Irina az Arch Ért. 94 (1967) 220. lapon tájékoztat a rítusmegoszlásokról. 5. SzabadszállásJózan. Horváth Attila és H. Tóth Elvira az Arch. Ért. 89 (1962) 259., 90 (1963) 298., 91 (1964) 252., 92 (1965) 232. lapokon tájékoztatnak a temetőről, ill. a rítusmegoszlásokról. Az utolsó ásatási szezon során feltárt 7 sír rítusmegoszlásáról nincs adatunk. A leközölt temetők körében nem történt eddig hivatkozás a Csanyteleken feltárt sírmezőre: Csallány G.—Párducz M., Arch. Ért. 1944—45. 81—85. — Alsótelekesen Patay Pál 183 sírt tárt fel: Arch. Ért. 92 (1965) 229. 112 Patay P., FA. 13 (1961) 44. — és szóbeli közlése alapján. 113 Párducz, Tápiószele. 38. — Itt jegyezzük meg, hogy a birituális tápiószelei sírokra Párducz csak következtetni tudott, mivel a fennmaradt helyszíni feljegyzések nem bizonyító értékűek. (Párducz Mihály szíves szóbeli közlése.) 114 Párducz, Tápiószele. 38—39. 115 párducz, i. h. 116 Dusek, Chotin. 12., 13., 15., 65., 86. 117 Patay Pál kutatásai nyomán felmerült bennünk a gyanú, hogy a mátraszelei tegezés sír talán birituális lehetett. Nem biztos, hogy részleges hamvasztással állunk szemben (Patay P., Arch. Ért. 89 [1962] 72—75.) 118 A zöldhalompusztai fejedelmi sír, vagy a Párducz által jelenleg feldolgozásra kerülő tarnabodi páncélba öltözött férfi tumulusa stb. 119 Csalog Zsolt szíves szóbeli tájékoztatása szerint a temető legszebb bronztárgya, egy kereszt alakú díszes tegezdísz is szórthamvas sírban került elő. 120 Aranyleletes női sírok: 27., 31., 34.; fegyveres sírok: 38., 139., 146., 151. (Párducz, Vekerzúg II., Vekerzúg III.) 121 Csalog Zsolt baráti szíves közléséből megtudtuk, hogy a 13 feltárt szkítakori sír között Tiszaszőlős-Csákányszegen az egyetlen szórthamvas sír ugyancsak szegényes mellékletű volt. 122 A Tisza—Zagyva vonaltól nyugatra, a gyéren jelentkező urnás sírforma eredetének a kérdését nyitva hagyjuk. De ebben a vonatkozásban nem hallgatható el, hogy Tápiószelén 4 urnasírban a kalcinált csontokat az edényben természetes helyzetüknek megfelelően találták. Párducz ezekre rámutatva joggal utalt a Kustánfalvi kultúra temetőiben megfigyelt hasonló szokásanyagra. (Párducz, Tápiószele. 83.) 123 Bottyán, Szkíták. 41. 87