Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

Ha elfogadjuk, hogy az urnasíros temetkezési forma a szkítakorban az Alföldön nem elsődleges, korai temetkezési rítust jelent, akkor az alábbi kérdésre kell megfelelnünk: az urnás rítus melyik temetkezési mód, a szórthamvas vagy az égetetlenül temetkezés hátrányára terjedt el ? A válasz megfogalmazásánál két támpontunk is van. Az egyiket a hevesi temető embertani vizsgálata szolgáltatta. Láttuk, hogy a csontvázas- és urnás rítusokban, a kétféle temetkezési módban szoros társadalmi kötelékek, közösségi szabályok jutnak kifejeződésre. A szórthamvasan temetkező réteg viszont nemcsak a rítus, hanem a tárgyi anyag tekintetében is elkülönül. — A másik támpontunk statisztikai jellegű: a Tisza—Zagyva vonaltól keletre az urnás rítus csökkenő vagy növekvő aránya a csontvázas sírok csökkenő vagy növekvő arányával párhuzamosítható, a szórthamvas sírok előfordulása pedig viszonylag állandó szintű. (Szentes-Vekerzugon 9,8 % urnás, 73 % csontvázas ; Törökszentmiklóson 17,5 % urnás, 62,5% csontvázas; Békéscsabán 23,1% urnasírhoz 57,9% csontvázas aránylik; Hevesen 46,1% urnasírhoz 46,2% csontvázas; Balmazújváros-Árkuson 53,3% urnasírhoz már csak 35,6% csontvázas stb.) Két támpontunk egymást kiegészíti, értelmezi. Megállapíthatjuk, hogy minden bizonnyal a csontvázas rítus hátrányára történt az urnás temetkezési forma elterjedése. Arra a következtetésre jutunk, hogy nemcsak a HC végén, hanem a HD periódusban is a Tisza—Zagyva vonaltól keletre az Alföldön többségben égetetlenül temetkező népcsoportok éltek. Közöttük kisszámban, keleti eredetű ékszerek, nemesfém és fegyverek birtokában levő, szórthamvasan temetkező (feltehetőleg uralkodó) népréteg is kimutatható. A keleti szkíta kapcsolatok 550—450 közötti időszaka után, egy belső konszolidáció korában, a trákok déli befolyásának növekedésével az autochton lakosság bizonyos népcsoportjai (koistobokosok, karpok, dákok ?) aktivizálódtak. Ennek a belső folyamatnak egyik vetülete a kustánfalvi—nyírségi kultúra terjeszkedése volt, hatásának növekedése a környező területeken. A fémekben szegény kustánfalvi kultúra temetői nemcsak urnásak, hanem szórthamvas sírokat is tartalmaznak. A Tiszántúl néhány temetőjében az urnasírok környezetében megfigyelhető rendkívül szegényes szórthamvas sírok (pl. Békéscsaba-Fényesen) talán a kustánfalvi kultúra befolyásával kapcsolatosak. A Duna—Tisza közén és a Kisalföldön más történeti hatások érvényesültek. Itt az urnasírok 0—6%-os aránya és a szórthamvas sírok nagy mennyisége jellemző. A szórthamvas sírok a csontvázasok számarányával állnak kölcsönhatásban. A csontvázas síroknak ezekkel egyenrangú, gazdag felszerelése, birituális viszonya olyan jellegzetességek, amelyek már a HD-korban a keleti területektől eltérő történeti fejlődésre vallanak.

127 Szabó János Győző JEGYZETEK 1 A háztulajdonos elbeszélése alapján. 2 A következőkben az edények alatt agyagedények értendők. Ha a készítés technikájára nem történik utalás, ez azt jelenti, hogy szabadkézzel formáltak. 3 Kiszely István fáradozását, baráti segítségét ezúton is megköszönöm. Kémiai vizsgálatokat nem végzett. A kalcinált csontokra vonatkozólag óvatosságból minden esetben „valószínűleg" kifejezéssel élt. 4 Tudomásunk szerint Párducz Mihály a szkítakori korongolt edények hozzáférhető anyagának teljes közzétételén fáradozik és a kelta kapcsolatok kérdését tisztázni fogja. 5 Az A/3 sírban a gödör északi falánál feltárt edényről sajnos csak a helyszínrajz és a sírfénykép tájékoztat, annyira szétmállott. 6 Formailag és díszítésben is a hordóformájú urnákhoz hasonlítható, de kihajló szájpereme és apró mérete miatt ez a fazéktípus mégis külön csoportot képez, több hasonmásával együtt — a szkítakori anyagban. Egyébként Nagy Tibor megjegyzése a virágcserép és hordóforma elnevezések terminológiai zűrzavaráról jogos. (BpR. 19 (1959) 127.) 7 Kovrig, I., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. AH. 40. (Bpest 1963) 118. 8 Ilyen pl. a sághegyi lelet: Mozsolics, A., Acta Arch. Hung. 3 (1953) 94. — Ukrajnában sok példány került elő: Illinszkaja, V. A., Archeologija 13 (1961) 46. 84