Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

Az erdélyi szkítakori temetkezések anyagáról már számos értekezés látott napvilágot. De sírrajzokkal, helyszíni fényképekkel bemutatott temetőrészek publikációi a legutóbbi időkig nem készültek. Példamutató kivételt St. Ferenczi ciumbrudi (csombordi) gazdagon dokumentált temető-feldolgozása jelent.

100 Nagyjelentőségű számunkra, hogy e temetőben megfigyelt szokásokat a Maros völgye többi szkítakori temetőire is vonatkoztatta, tehát az itt megfigyelt jellegek azokra is érvényesek.

101 A ciumbrudi sírok más műveltségi szintbe tartoznak, mint a mi HB

2

—

НС-kori nyújtott temetkezéseink. Ezért a fémanyag vagy a kerámia eltérő vonásait természetesnek vesszük. A döntő az, hogy a megfigyelhető szokásanyag egyezzék. Mit tudtunk meg a ciumbrudi sírok rítusáról? 1. A sírokat egymástól több méter távolságban ásták meg; családi sírcsoportok rajzolódnak ki a térképen. 2. A sírok ÉNNY—DKK-i

102 tájolásúak. 3. A sírgödör négyszögű, trapéz-trapezoid alakú. A keskenyedés gyakrabban K-felé (a lábak felé) figyelhető meg, de ez nem nagymértékű. 4. A sírgödör hossza 200 cm körüli. Szélessége maximálisan 70—120 m közötti (átlagban 90 cm körüli). 5. A halottat hátonfekvő, kinyújtott végtagokkal hantolták el. 6. A holttetemet sohasem a sír hossztengelyében helyezték nyugovóra, hanem mindig a baloldali sírfalhoz közelebb. 7. Az edényeket mindig együvé rakják.

103 Általában a fej ill. a jobb váll (és kar) mellé. Kivételesen a jobb térd mellé. 8. Az edénykollekcióra jellemző, hogy nagy urnaforma párosul füles szilkével (durva pohárral) vagy tállal ill. mindkettővel. Egy halottnak legfeljebb 3 edény járt, de mind másfajta. 9. Általános szokás a szarvasmarhahús mellékelése. 10. Nagyobb darabok, tehát végtag öv (lapocka és kar-kézcsontok, medence és lábcsontok) együtt az edények mellett kerültek felszínre. Ha tál is volt a sírban a hús egy részét tálba helyezték. Ferenczi hangsúlyozta a tálak áldozati jellegét.

104 Preszkítakori nyújtott temetkezéseink (Heves megye), a ciumbrudi 10 jellemvonás szempontjából négyben térnek el, de csak kisebb mértékben. A mi sírjaink jórészt nem ÉNY-i és ÉNNY-i, hanem NY—K-i és К—NY-i irányúak. A sírgödör legnagyobb szélessége nem 70—120 cm, hanem 80—130 cm közötti. A csontváz a jobboldali sírfalhoz feküdt mindig közelebb és nem a baloldalihoz; az edények pedig mindig a csontváz baloldalán kerültek elő és nem a jobboldalán; az oldalak tehát felcserélődtek. Végül nemcsak szarvasmarhát, hanem juhot is áldoztak preszkítakori népeink, de a végtag-övek sírbahelyezésének módja egyező. Megállapítható, hogy a legszembetűnőbb eltérések sem olyan természetűek, amelyek a rituális összefüggések szálait lazítanák; a nálunk többszörösen mutatkozó baloldaliság, az oldalak felcserélődése, alapjában hasonló szokás kétféle megnyilvánulásai. A ciumbrudi síroknak valóban nincs egyetlen olyan vonása sem, amely idegenszerűen hatna preszkíta nyújtott csontvázas sírjaink körében. Ha a szóbanforgó 10 közös jelleg konvergenciának, azaz véletlen egybeesésnek tekinthető, akkor az etnikum kutatása szempontjából a temetkezési szokásanyagot a régészet semmilyen területén nem lenne jogos figyelembe venni. Ismételten szükséges hangsúlyoznunk, hogy az erdélyi Maros menti szkítakori temetők sírrítusa egyetlen műveltség temetkezési szokásanyagához sem áll olyan közel, mint a mi НС-kori nyújtott csontvázas sírcsoportjainkhoz, beleértve a Tisza—Maros—Körös vidéke nyújtott szkítakori temetkezéseit is. Régészeti adataink alapján történetileg három irányban kereshetünk megoldást. 1. A már megfogalmazott elképzelésnél maradva Erdély szkítakori Maros menti népességét egy az Alföldről a НС-kor végén, a HD-elején történt behúzódással, bevándorlással hozhatjuk összefüggésbe. 2. A НС-korban a Mezőcsáti Csoporthoz igen hasonló műveltségben élő nép lakott a Maros völgyeiben, amely az Alföldet érő és különböző irányokban beáramló kulturális és etnikai hatásoktól mentes maradt. Az Erdélyt ért korai szkíta hatás csak kereskedelmi-kulturális jellegű, de számottevő betelepülés nem történt. 3. Ha sikerül a Kárpátokon túlról (pl. a Dnyeper mellékén) olyan régészeti emlékanyagot a preszkíta 80