Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

nyújtott temetkezések fő sajátosságai közé tartozik, Alföldünk szkítakori sírjait nem jellemzi. A preszkítakori zsugorított temetkezések és a szkítakoriak között tehát nehézség nélkül genetikai kapcsolatokat tételezhetünk fel. A bökkenő ott van, hogy a preszkítakorban a zsugorított temetkezések a sírok alig egyharmadát képezik. A szkítakori temetőkben viszont a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon a Köröstől északra több, mint 99%-os többségben vannak a nyújtott fekvésűekhez viszonyítva. A nyújtottan temetkezők egy feltételezett szkítakori rítusváltozását (itt nemcsak egy másfajta testhelyzetről van szó) kielégítű módon nem indokolhatjuk meg egyharmados kisebbségű és egy távolról sem hódító jellegű rokonnép jelenlétével. Számolnunk kell tehát a HD-korban megjelenő újabb keleti népcsoportokkal, amelyek az égetetlenül eltemetett halottat zsugorított fekvésben helyezték a sírba. A Duna-medencét környező területek közül a HD-korban leginkább Podólia nevezhető meg, ahol a zsugorított helyzetű temetkezési mód szokásban volt. Szóbajöhető területek még Dobrudzsa és a Havasalföld egyik körzete.

84 Podóliából 1945 után csak telepásatások anyagát közölték le, a temetkezésekre vonatkozó ismereteink T. Sulimirski régi publikációján alapulnak.

85 A rossz megtartású és nem mindig részletesen leírt csontvázak fekvéséből több esetben is megállapítható volt, hogy törzsük hanyattfekvő, lábuk jobboldali zsugorítású; NY—K-i tájolásúak és a koponya alá néha csiszolt kőlapot helyeztek. A sírgödrök zömök téglalap alakúak voltak. A sírok kőpakkolásúak, kőfallal kerítettek és az egészre kőből, földből halmot borítottak. A sírok fele vagy ennél is nagyobb része szórthamvas volt. A szovjet kutatók ennek a területnek preszkíta kurgánjait tárták fel. A. L. Meljukova szerint többségük jobboldali zsugorítású csontvázas sírt tartalmazott.

86 Meljukova a preszkíta és szkítakori lakosság azonosságát kívánta ezzel is alátámasztani. A mi szempontunkból azonban egy a preszkítakori zsugorított sírjainkkal hasonló temetkezési mód elterjedtsége Dél- és Kelet-Podóliában egyáltalán nem okoz zavart. Éppen a halmos és kőpakkolásos temetkezési forma hiányára hivatkozva szkítakori kutatásunk eltekint egy Podóliával való etnikai összefüggés feltételezésétől. De az eltérésekre vonatkozó ellenvetések akkor lennének jogosak, ha hegyvidéki szkítakori temetőinkkel végzett összehasonlítások is negatív eredménnyel zárulnának; másrészt, ha az Alföldön szkítakori tumulusok nem lennének. Kövek alá temetkező népcsoportok az Alföldre jutva ugyanis alkalmazkodni kényszerülnek az új környezethez és a sírrítus változást szenved. Földből készült halmok emelésének természetesen az Alföldön sem volt akadálya. A szkítakori kultúra hegyvidéki temetőit nézzük először. Alsótelekesen is négyszögűek voltak a sírgödrök; döntő többségük szórthamvas. A csontvázas sírok egy kivétellel baloldali zsugorításúak. Kőborítást a sírok alig 10%-a kapott.

87 Preselany (Pereszlény) temetője folyóparti, a sírok döntő többsége szórthamvas, a zsugorított csontvázak közelebbi helyzete nem ismert. Néhány szórthamvas sírt kőrakás jelzett.

88 Vámosmikola-István majorban a síroknak csaknem a fele csontvázas és nagy többségben jobboldali zsugorítású, a NY—K-i égtáj felé igazodó. Az égetten eltemetettek túlnyomó része szórthamvas. Úgy a hamvasztásos, mint a csontvázas sírok többsége kőhalom alatt jelentkezett, a sírgödrök szélének kövekkel való kirakása nem volt kivételes jelenség.

89 Nógrádkövesden a sírok többsége jobboldali zsugorítású (NY—K-i tájolású) és kevés szórthamvas sír került még feltárásra. Kőhalmot, kőpakolást nem figyeltek meg.

90 Gyöngyöspüspöki mellett 10 urnasírt tártak fel és néhány szórthamvas sír helyét figyelték meg. Márton Lajos rajzban bemutat egy kőkerítéses és kőpakkolásos, lehordott tumulust is.

91 Ami az alföldi szkítakori tumulusok kérdését illeti, a hitelesek száma jelenleg még kevés. Tarpa mellett és Tarnabod-Tégláson (ez utóbbi helyen körülárkoltan) Párducz Mihály, ill. Kalicz Nándor tájékoztatása alapján tudunk szkítakori halomsírról.

92 Lengyel Irina kutatásaiból ismert a Felső-Tiszavidéken (Tiszavasvár) körülárkolt, egy helyen kaput hagyó te78