Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

Lándzsa. Vasból kovácsolt, köpüs. Gerincének formája (négyszögű?) határozottan nem állapítható meg. Köpühossza az egésznek egyharmadát teszi ki. A 21. sz. sírban találtuk. (XIV. t. 2.) Pajzsfogó ? A 21. sírban a lándzsával összeérő vastárgy, hasonló lelet a szakirodalomban eddig nincs közölve. A megnyújtott, levél alakú vaslemez egyik vége ép; szkematikus állatfejben (feltehetőleg lófejben) végződik; a lófej orr-része rúdban folytatódva visszahajlított és a lemez mögött eredetileg hosszú hurkot képezett. (21. ábra. XIV. t. 3.) Feltehetőleg a vaspálcára erősítették fel a fapajzsot. Tehát amikor a hurokba a kéz ujjait beillesztették, a díszített vaslemez a tenyér felől látszott, az emberi test felé nézett. A lófejdíszes vaslemez mágikus szerepében való hitre gyanakodhatunk. Elképzelhető, hogy az elpusztult másik végén patát kovácsoltak ki és az egész lemez a patás végű csontzablapálcákra emlékeztetett.

8 Ezeknél megítélésünk szerint ugró-futó lovat faragtak ki, amelynek előretartott nyaka, feje és hátradobott lába volt. 68