Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Beszámoló a múzeumi szervezet 1968. évi tudományos és népművelési munkájáról

A Visonta-kutatáson belül régészeti, történeti és néprajzi gyűjtés folyt. A régészeti ku­tatás folyamatos terepbejárások mellett két helyen ásatás útján is hozott eredményeket. A Felsőrét nevű határrészen Kovács Béla és Nagy Árpád 77 X— XI. századi sírt, valamint egy X. századi település részeit tárta fel. A Petőfi u. 13. számú házkertjében — Szabó János közreműködésével — egy másik, hasonlókorú temető 15 sírját ásták ki. A Visontát illető történeti adatgyűjtés az 1967-ben elkezdett módszerekkel folytatódott. Megbízott kutatók az Egri Állami Levéltárban és az Országos Levéltárban adatokat másol­tak ki, ill. regesztákat készítettek a tárgyról. Ezen kívül megkezdődött az egyházi anyaköny­vek adatainak kijegyzése és rendszerezése 1692 és 1945 között azzal a céllal, hogy ez az anyag a néprajzi és antropológiai kutatásokat segítse a társadalom történeti kérdéseinek vizsgálatában. A néprajzi kutatások iránya kettős volt. Az egyik, a tárgyi gyűjtés célja a mai falu utódjaként megépülő Új-Visontán létesítendő falumúzeum berendezése, melyhez Kapros Márta és Kecskés Péter 65 tárgyat szerzett be. Emellett intenzív témagyűjtésről is számot adhatunk, amely a tervezett falumonográfiához, annak egyes fejezeteihez szolgáltat majd adatokat. Az év végén Gyöngyösön tartott munkaértekezlet beszámolt a gyűjtőmunka eddigi eredményeiről és módszertani kérdéseket vitatott meg a kutatás folytatását illetően. A Palóc-kutatás a tervévben még az előkészítés stádiumában volt. Az év folyamán Salgótarjánban és Budapesten tartott megbeszélések egyrészt kialakították a munka tudo­mányos és szervezeti kereteit, másrészt alapvető módszertani elveket határoztak meg. A ku­tatást elindító öt északmagyarországi megye, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi és nyelvtudományi intézete, a Néprajzi Múzeum, a budapesti és a debreceni egyetem nép­rajzi tanszékének munkatársai vettek részt az előkészítő munkában, amelynek szervezett folytatása érdekében Tudományos Tanácsot és Intézőbizottságot alakítottak. A néprajzi gyűjtés mielőbbi megindítása érdekében elkészült néhány kérdőív is, így a néphit, a népi társadalom és a település-építkezés kérdőíve. Ezek segítségével az év folyamán már néhány gyűjtés le is zajlott. Az év végén kezdődött el az általános felderítő kérdőív összeállítása, ezt társadalmi úton tervezzük kitöltetni, a kutatásban érdekelt terület mintegy ezer településé­ben. A Palóc-kutatás komplexitása már a tervév folyamán is kifejeződött a régészeti és tör­téneti kutatások elindításában. Szabó János a gyöngyöspatai Előmáj-on későavarkori és XI— XIII. századi temető feltárását kezdte meg és ugyanott egy kisebb méretű árpádkori templom alapjaira bukkant. A történeti kutatásokat is az egri múzeum munkatársai kezd­ték meg: Kovács Béla adatokat gyűjtött a palóc-kabar viszony témakörében; ezenkívül ugyanő Kapros Márta és Kecskés Péter segítségével a feltételezett palóc területre kiterjedő alaptérképet készített a vallási megoszlás és a társadalmi jogállás különbségeinek feltün­tetésével. E komplex kutatásokon kívül a megyei múzeum munkatársai a muzeológiai szaktudo­mányok szinte minden ágában fejtettek ki eredményes tevékenységet, melyet az aláb biakban a természettudomány, a régészet, a néprajz, az iparművészet, a képzőművészet, a helytörté­net fejezeteire bontva ismertetünk. Természettudományi gyűjtőtevékenység elsősorban a gyöngyösi Mátra Múzeumban folyt, amelynek gyűjteményei, vezetőjének és munkatársainak képzettsége, érdeklődési köre főleg ilyen irányú. A múzeum gyűjteményeit jelentős mértékben gazdagította Jablonkay József 7239 darabot számláló entomológiai gyűjtése, főként a Mátra hegység területéről és környé­kéről. Nagy Gyula munkájának eredménye 59 madár és kisemlős. Ez a következő év új állandó kiállításának anyagát képezi. Az egri múzeumban Rozsnyói Márton a környék több évtizede ismert paleontológiái lelőhelyeit figyelte meg és az egri II. sz. Téglagyár alsó­oligociénkori rétegében megmentette egy tengeri szirén csontvázát. Ugyancsak ő szervezett kisebb expedíciót a Dédestapolcsány—Gulyadéllő-i lelőhelyre, ahol mintegy 600 lenyoma­tot gyűjtött, közöttük igen jó megtartású pálma maradványokat. A régészeti kutatások egyik része tervásatás, a másik, nagyobb része leletmentés for­6

Next

/
Thumbnails
Contents