Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

zetnek, hogy itt olyan köznépi réteg temetőjét találtuk meg, amelyben kétféle temetkezési mód (csontvázas — urnás) bizonyos társadalmi szabályok szerint jelentkezett, azaz a kétféle temetkezés társadalmi kötöttséget tükröz. Egykori emberek maradványairól lévén szó, a döntő ítéletet az embertani vizsgálatok mondják ki. Kiszely István meghatározásai szerint a feltárt 13 csontvázból mindössze 3 volt férfi(6b.,7., 17.)atöbbinő vagy gyermek. A 6b. tulajdonképpen nem jelent kivételt.A40—50 éves férfit ugyanis nem egyedül temették el, hanem egy 25 év körül nő feküdt rajta, bal karját átkarolva. Nőnek férfival való ilyen sajátos módon való eltemetésének nyilvánvalóan különleges oka volt. Láttuk, hogy az urnasírok között csak egy kivételre mutathattunk rá, az urnákban férfiak hamvait helyezték el (és gyermekekét). Az embertani kutatások szerint tehát a kétféle temetkezési mód a nemek megkülönböztetését jelzi. Lehetséges, hogy ez a megkülönböztetés nem a szó mindennapi értelemben való kényszerűségből fakadt, hanem a nők hagyománytiszetelete, konzervativizmusa, a régihez való ragaszkodása nyilvánult meg így. A csontvázas rítus jelentette ugyanis a szkítakorban az őslakosság körében a régit, a hagyományost, — az alábbiakban ezt megkíséreljük majd bizonyítani. B) A régészeti leletek I. KERÁMIA A kerámia anyag a formák (edénytípusok) és a készítés módja alapján rendszerezhető A korongolt és a kézzelformált edények külön csoportban való tárgyalása a szkítarokban fontosabb, mint bármikor. A figyelem jelenleg a korongolás eredetének és szerepének a kérdésére összpontosul.

4 a) Korongolt edények. Három tál és két bögre készült korongon, barna és vöröses-sárga színűek. A sárgák a legjobban kiégettek és a legvékonyabb falúak. A tálak [A) tem. 2., B.) tem. 14., 24. sírokban] mind csonkakúposak, élesen behúzott gyűrűs szájperemük van és alacsony talpgyűrűjük. Egy barna és két sárga fordult elő. (V. t. 3., VIII. t. 3., X. t. 2.) A bögrék felhúzott szalagos fülűek, de egyéb tekintetben mindkettő más típust képvisel. A 24. sírban barna színű bögre került napvilágra, a vele együtt előbukkant korongolt tál is hasonló színű volt. Kettős csonkakúpos testű, nyakán borda fut körül, szájpereme kihajló : a legelterjedtebb formák közé tartozik. (X. t. 1.) A 23. sírban viszont sárga, hengeres nyakú, kiugró vállú, rövid szájperemű bögre volt. (X. t. 3.) A korongolt edények tehát két szórthamvas női sírban és két urnasírban fordultak elő. Az egyik urnasír (14.) viszonylag gazdagabban felszerelt (két tál, gyöngyök) leánygyermeké volt ; a másikban férfihamvait helyezték el. A szórthamvas sírok rangos jellegére már rámutattunk. Úgy tűnik, hogy a hevesi temető népénél a korongolt kerámiához elsősorban a vagyonosabb réteg fehérnépei jutottak. b) Kézzelformált edények. Urnák, tálak, bögrék és csuprok sorolhatók ide. Az urnák három típusba oszthatók. A csontvázas és szórthamvas sírok nagyobb edényeiről is itt emlékezünk meg, bár rendeltetésük szerint nem voltak urnák, azaz hamvakat magukba foglaló edények. Viszont kimaradtak a felsorolásból azok a kalcinált csontokat tartalmazó kisebb edények (csuprok és tálak), amelyek gyermek-hamvakat őriztek meg. 1. Kettős-kúpos formák. Közös sajátosságuk a középvonal alatti éles hasasodás; a megnyúltabb felső rész kissé kidomborodó, az alsó viszont betüremlik. Rövid szájperemük enyhén kihajló. Három urnasírban (A/l. 8., 10.,) és a 21. szórt hamvas sírban fordultak elő. (VII. 1.1., X. t. 4.) Zömökebb és nyúlánkabb példányok, sötétszürke és barna színűek egyaránt meg5 Az Egri Múzeum Évkönyve 65