Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Párducz Mihály: Szkitakori leletek Heves megyében
keztek, legnagyobb részüket azonban 100 cm mélyen találták. Négy edényhez tartozó cserepek mellett bronz és vas pajzsalakú páncéllemezkék, díszített égett csontszilánkok, vascsákány töredéke és egy orsógomb kerültek elő. Kalcinált embercsontszilánkok mindenütt mutatkoztak, nem kétséges tehát, hogy szórthamvas temetkezésre bukkantak. Itt azt kell megjegyezni, hogy a fentebb hivatkozott beszámoló szerint az orsógomb a 2. sír melléklete volt, az ásatási napló szerint viszont az 1. síré. A naplóhoz csatolt rajzon is az 1. sír mellékleteként szerepel. Nem lényegtelen kérdés, mivel a harcos nyughelyének látszó 1. sírban az orsógomb jelenléte teljesen szokatlan. Sajnos a kérdés most már megnyugtató módon nem dönthető el. Rablásnak nyoma a sírgödrön nem látszik ugyan, de a leletek állapota, különösen a négy edényhez tartozó cseréptöredékek miatt az ásatok erős bolygatást tételeznek fel. A 2. sír közvetlenül az 1. sír mellett volt, az utóbbi Ny-i oldalán. Töltelékföldjében 110 cm mélyen találtak egy korsóhoz tartozó fültöredéket, amelynek egy része az 1. sírból került elő. A sírgödör különben teljesen üres. Csupán néhány égetetlen csontfoszlányt lehetett megfigyelni. A sírgödör mélysége a mai felszíntől 200 cm. A sír északi végéhez 240 cm mélységig lehatoló akna csatlakozott, az ásatok szerint rablóakna:,,.. .a 2. sír aljától fokozatosan lejt É-i irányba, míg É-i vége teljesen meredek." Sajnos erről a helyzetről nem készült metszetrajz s így csak sejthetjük, hogy az akna a sírtól távolodó vége felé a legmélyebb, ami egy rablóakna esetében eléggé szokatlan helyzet. Az is elképzelhető, hogy a síroktól független, későbbi beásásról van szó. Korhatározásokra az aknában talált malomkő furatkörüli töredéke nem alkalmas. De magának a 2. sírnak a kora sem bizonyos. Ti. a naplóban említett fültöredéket nem kaptuk meg, egyetlen darab szürke fültöredék az 1. sír mellékleteként van számontartva. A bolygatás tényét az 1. sír esetében sem tarthatjuk teljesen bizonyosnak. Bőven van ugyanis példa arra, hogy a korszak bolygatatlan sírjaiban, a töltelékföldben csaknem a felszíntől kezdve különösen cseréptöredékeket, de néha más tárgyakat is találunk. Nézzük ezek után az előkerült tárgyakat. Kétségkívül legérdekesebbek a pikkelyekből készített páncéling maradványai: 1. Hét több-kevésbe ép és talán két további bronzpikkely töredékei (III. t. 1-6, 11, 7-10). Szélességük 1,2-1,5, hosszúságuk 2,6-2,7 cm között váltakozik. Valamennyinek felső vízszintes széle mellett három felerősítést szolgáló lyuk látható. Nem jelentkeznek ilyen szabályosan az egyik oldal mentén készített lyukak; nem azonos a számuk sem (1-4 között van). 2. Jóval nagyobb számban kerültek elő a vasból készült pikkelyek. Mennyiségük pontosan nem is állapítható meg, mert igen sok közöttük a töredék. Ezek alapján lehetetlen a pikkelyek eredeti számát megadni. Kb. 123 ép, vagy kevéssé töredékes pikkelyünk van, a töredékek száma kb. 400. Ezek 100 pikkelyhez tartozhatnak. így a sírban talált vaspikkelyek száma 220-230 között lehetett. Méreteik alapján két csoportra különülnek. A nagyobbak szélessége 2-2,1, hossza 2,5-2,8, a kisebbek szélessége 1,7-1,9, hosszuk 2,3-2,5 cm között váltakozik. Úgy látszik, nem egyenlő számban alkalmazták őket a páncéling összeállításakor, ugyanis a mérhető példányoknak mintegy 1/3-a volt kisebb méretű. A vaspikkelyek esetében a felvarrásra szolgáló lyukak száma és elosztása a megfigyelhető esetekben azonos volt. A felső vízszintes széle mellett itt is 3 (a széle alatt kb. 0,4-0,5 cm-re) és a jobboldali széle mellett 1 lyuk (IV. tábla). Vannak olyan összetapadt pikkelycsomók, amelyekben bronz és vaspikkelyek egyaránt vannak (III. t. 23-25). Sajnos nem tudjuk a megmaradt töredékek alapján azt megállapítani, hogy ezek a páncéling mely részéhez tartoztak. Az V-VI. táblák ábrái olyan összerozsdásodott részeit mutatják a páncélingnek, amelyekben a pajzsalakú vaspikkelyek kettesével (V-VI. t. 1-8, 11-12), hármasával (V-VI. t. 9-10) összetapadva maradtak meg. De vannak olyan páncéling maradványok is, amelyeknél az összerozsdásodott pikkelyek 3-4 sorban rendeződve az eredeti állapotot tükrözve láthatók (V-VI. t. 13-15). Ezek elárulják a felerősítés utáni helyzetüket, és a páncéling 38
