Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Selmeczi Kovács Attila: Hagyományos berendezésű vízimalom a Bene patakon

lásában és magával forgatta a csillagot (7. kép). A szitát a szálvas közelébe helyezték olyan tartólábakra, amin mozoghatott. (Helyük még látható a műhely padlóján.) A szita keretére akácfa lécet erősítettek, aminek a másik vége a rázó vashoz ért. Középen egy keresztrudhoz erősítették, ami megakadályozta, hogy eltérjen a helyéről. Amikor a csillag forgott, szirom alakú ágai lökdöstek a lécet, és „ahogy kotyogtatta az egyik végét, a másik rázta a gatyásszi­tát" (Abasár). A liszt a szita alatt elhelyezett lisztesteknőbe hullott. A régiek a vízimalomban kövön őrölt lisztet jobban szerették, mint a nagymalmok liszt­jét. Azt tartották, hogy a vízimalom nem égette meg a lisztet, mert lassabban forogtak a kö­vek, és több sikértartalma maradt a lisztnek. 52 Az évszázados megszokás is hozzájárulhatott a vízimalom őrleményéhez való ragaszkodáshoz. A hagyományos vízimalom teljesítőképességére pontos adatokat nehéz találni. A vissza­emlékezésekből arra lehet következtetni, hogy a Bene patak vízimalmai 16—19 q, ritkábban 20 q gabonát tudtak naponta megőrölni. A malmok két pár kővel dolgoztak, ez az érték teljes kapacitásukat jelentette. A vízimalmok egy pár kövön átlagosan 9—9,5 q gabonát őröltek meg. Ez a szám a pálosvörösmarti malomra is érvényes. Jekelfalussy József a. múlt század végén a kismalmok teljesítményét 5—10 q gabona naponkénti feldolgozásában álla­pította meg. 5;i Juhász Antal a szegedi hajómalmok napi átlagos teljesítményeként két malom­kőpárral 11 q gabona megőrlését mutatja ki. 54 Ez elmarad a patakmalom teljesítménye mö­gött. A falusi malmok teljesítőképessége — a történeti adatok tanúsága szerint — a XVII. században is hasonló volt. Perjés Géza szerint egy falusi malom átlagos napi teljesítménye a XVII. század második felében 10 q körül mozgott. 55 Borsod vízimalmairól hasonló teljesít­ményértéket mutat ki IIa Bálint.™ A vízimalmok műszaktörténetét vizsgálva Bogdán István megállapítja, hogy a vízimalom munkaképessége 200 év alatt nem változott, 1 kg gabonát ugyanannyi idő alatt, ill. egy kő ugyanannyi gabonát őrölt meg. 57 A történetileg kimutatott munkateljesítményt „időben a XIX. század közepéig, és térben az egész országra, mint átlagos műszaki normát általánosíthatjuk". 58 A teljesítmény növelésére a múlt század közepétől a malmok technikai felszerelésének fejlesztése adott lehetőséget. A falusi kismalmokban azonban csak a századfordulótól kezd­ték a nagyobb teljesítményű hengerszékeket alkalmazni. A hengerszékek felszerelésével a modernebb sziták és a liszt osztályozása is meghonosodott. A pálosvörösmarti malomban elég későn, az 1930-as években szerelték fel a másik vízikerékre az egyszerű Ganz-féle henger­széket, amely a műhely jobb oldalán áll. A hengerszékhez és szitáihoz az őrleményt felvonók szállították (8. kép). A hengerszék megjelenése és alkalmazása a falusi kismalmokban már a rohamosan fejlődő nagyiparral folytatott versengés eredménye, a kilátástalan harc jele. A nagy kapacitá­sú gőz- és villanymotorral működő hengermalmok, amelyek sokféle lisztminőséget állítottak elő, és lényegesen gyorsabban dolgoztak, erőteljesen megnyirbálták a falusi malmok for­galmát. Hogy a falusi molnár fenntarthassa magát, malmának berendezését modernizálnia kellett. A hagyományos felszerelés helyére turbina, villanymotor, hengerszék, hasáb- és síkszita stb. került. A hajdani, minden felszerelési elemet elkészíteni tudó molnárból elsősor­ban gépész lett. A kevésbé tehetős molnárok, akik nem tudtak nagyobb beruházást eszkö­zölni malmaikban, a gazdálkodás vagy más mesterség után néztek. A hagyományos felszere­lésű malmot kiegészítő kereseti forrásként tartották meg, mert a legnagyobbrészt darálóvá degradálódó kis kapacitású malommárnem biztosította a megélhetést. Ilyen szerepet töltött be a pálosvörösmarti utolsó vízimalom is. 59 Ennek köszönhető, hogy a jellegzetes malomépület és az egyik vízikerékre épített hagyományos őrlőmű a mai napig fennmaradt, megmentésre váró néprajzi és ipartörténeti értékként. Selmeczi Kovács Attila 328

Next

/
Thumbnails
Contents