Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Selmeczi Kovács Attila: Hagyományos berendezésű vízimalom a Bene patakon

HAGYOMÁNYOS BERENDEZÉSŰ VÍZIMALOM A BENE PATAKON „... Malmoknak leírását adni ma, midőn senki sints, ki azokat ne esmérné, felesleges volna" — írta Gáthy János „szathmári hites ügyvéd" 1832-ben a hazai malmok elmaradott technikai felszerelésén keseregve.

1 E sorok megjelenése után eltelt több mint egy évszázad alatt nem is jelent meg részletes leírás, ismertetés a falusi kismalmok számos változatáról. Viszont ez idő alatt a hagyományos berendezésű malomépületek rohamosan elpusztultak. Legszembetűnőbben mutatják ezt a képet a patakmalmok. Pongrácz Pál az 1946—1956-ban meglevő száraz-, vízi- és szélmalmok előfordulásáról készített kimutatásában egyetlen patakmalom sem szerepel.

2 Ezt a szomorú állapotot súlyosbítja az a tényező, hogy a patakmalmokról emlékezik meg a legkedvesebb és legváltozatosabb leírás.

3 Egyedül Pongrácz Pál legutóbb megjelent értékes könyve ad kimerítő képet az erdélyi vízimalmokról.

4 A könyv értékes technikatörténeti anyagot dokumentál, amely a ma\ világviszonylatban is jelentős ipari építészetünk méltó előzménye. A feltárt anyag ipartörténeti értéke felbecsülhetetlen. Nemcsak néprajzi, de ipartörténeti szempontból is fontos a hagyományos technikai berendezések részletesebb leírása, és kívánatos lenne minél többnek eredeti formában való helyreállítása, amíg — és sajnos már igen kevés ideig — erre emlékező és ezt ismerő molnárok útmutatással szolgálnak. Ebből a meggondolásból írom le egy még aránylag épségben meglevő patakmalom hagyományos technikai felszerelését, a berendezés egyes elemeinek készítési módját amit az idős molnárok visszaemlékezése és elbeszélése alapján rekonstruálhattam. A tárgyi anyag és az elbeszélések által felidézett munkaformák összekapcsolása talán alkalmas élőbb képet rajzolni egy hajdani kismesterségről, iparrról. A Bene patak a Mátra hegység déli lejtőjének egyik jelentős, gyorssodrú vize. A hajdani Benepuszta (ma Mátrafüred), Pálosvörösmart, Abasár, Visonta helységeken halad át az Alföld felé. Természeti adottsága igen alkalmas volt malmok hajtására, amit korán kihasználtak. Már az 1300-as években malomsor állt a Bene patakon. A patakra épülő vízimalmok száma a további évszázadokban jelentősen gyarapodott, a vidék valóságos iparteleppé fejlődött.

5 A múlt század közepén elterjedő gőzmalmok szorították csak vissza a vízimalmokat, amelyek ez időtől kezdve egymás után álltak le, pusztultak el. Egy helyi monográfia szerint 1867-ben 98 vízimalom és 45 gőzmalom működött a megyében.

6 Heves megye vízimalmainak nagyobbik része a Mátra vizein dolgozott. Borovszky Samu utal rá, hogy a malomipar főhelye továbbra is Bene maradt, ahol az 1855. évi összeírás szerint még 27 malom volt.

7 A század elejének egyik helytörténet írója úgy emlékezett vissza, hogy ,,a Pipishegy és a Szálas erdő közötti völgyben le a pálosvörösmarthi határig pedig 26 vízimalom zakatolt és rázta a csillegőt, hová a szekerek sokasága hordta a gabonát őrlés végett s vitte vissza a finom lisztet a kenyér és kalács sütéséhez".

8 Hamarosan néhányra fogyott a működő vízimalmok száma. Rázus József & gyöngyösi ipartörténet feldolgozója azt írja, hogy 1878-ban a molnár ipartársulat tagjainak száma 30-ra apadt le (1874-ben 62 volt !) s lassanként megszűntek a nagymúltú vízimalmok, egyedül ma21 Az Egri Múzeum Évkönyve 321