Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Mészáros György: Heves megye cigányságának nyelve és alkata

közvetlen kulturális környezeti hatások érték. Nem utolsó sorban kell megemlíteni nyelvük struktúrájából eredő korlátokat. A cigány anyanyelvűek a magyar nyelvet csak, mint közlekedő nyelvet használják, egyébként anyanyelvükön gondolkodnak és beszélnek. Ebből következik, hogy a külső és belső jelenségek megfigyelése, feldolgozása az adott nyelv korlátai között primitív, fejlődésképtelen. A cigány világképre a szellemi autarkia jellemző. Mindenre, ami körülötte történt és történik, önmagának kell feleletet adnia. A jelenségeket saját logikája szerint értelmezi és értékeli. Ez a kényszerű univerzalizmus az oka annak, hogy a racionális gondolkodástól nem befolyásolt, igen elkülönült világképe, hiedelemköre alakult ki. Az emberek általában azt mondják, a cigányok erkölcstelenek. De vajon tudatában vannak-e ennek? Mit jelent ez a szó, erkölcstelen? A Magyar Értelmező Szótár III. k. 429. oldalán ezt olvashatjuk: „..valamely társadalomban érvényes erkölcsi felfogásba ütköző, ezzel ellentétbe jutó személy vagy cselekedet." De a cigányok saját erkölcseiket, amelyeket az évszázados üldöztetés kövesített meg, nem könnyen hajlandók összevetni, sőt feladni társadalmunkban érvényes erkölcsi felfogással. A cigány törvényeit, — bár nincs jogi szankciója — betartja. Ez pedig fejlettebb morális inger jelenlétét feltételezi. A cigány — ezt nem szabad elfelejteni — a század elején még nomád nép volt. A kóborló népek erkölcsi felfogása szerint, mások javainak eltulajdonítása nem bűn. A baj nem is abból ered, hogy nem értette meg a változás szükségszerűségét, hanem abból, hogy nagy többségük nem is akarja megérteni. Ez a konfliktus tragédiákat okoz. A cigány fél az asszimilálódástól. Fél, hogy elveszti azt, ami eddig összetartotta őket. Fél, hogy felbomlik a természetes egység és a diffúzió eredménye a feldarabolt közösségek biztos pusztulása lesz. Mi ennek a további oka? A felszabadulás után a cigányok erkölcsi és anyagi helyzete megváltozott. Államunk komoly összegeket fordít arra, hogy megváltoztassa a jelenlegi elviselhetetlen helyzetet és tűrhetővé tegye életkörülményeiket. Munkájuk után megélhetnek, környezetükkel jogilag egyenrangú emberek. Mindezek ellenére az asszimiláció rendkívül lassú. Vajon mi készteti a cigányságot erkölcseik és gondolkodásuk megkövesítésére, önmagukba fordulásra? A válasz egyszerűnek látszik: az állandó üldöztetés és a környezet által táplált, — önmagukban is meglévő — tagadás. A cigányság környezetét hosszú évszázadokon át aktív ellenség alkotta. I. Frigyes Vilmos porosz király 1725-ben felakasztatja az összes 18. életévét betöltött cigányt Poroszországban. 1772-ben Németországban egyszerűen lelövöldözik a cigány férfiakat. A nőket megvesszőzik és aki kibírta, annak homlokát tüzes vassal bélyegzik meg. Hazánkban 1726-ban minden cigánynak levágták az egyik fülét. A XX. század sem volt kíméletes. Barabás Péter tetoválással akarta megoldani a cigány kérdést, és végül Hitler, aki sok ezer cigányt végeztetett ki gázkamrákban Auschwitzben és Birkenauban. A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága közlése alapján Magyarországról kb. 30—35 ezer cigányt deportáltak, amelyből mintegy 2—3 ezer fő tért csak haza. Ennek az üldöztetésnek az lett az eredménye, hogy környezetükkel szemben bizalmatlanok. Közmondásaikban is utalnak rá: Te na pata le strajinge, ke asal, de pala f о dümo lökés krisa kerel, te umlavel tut opre, ne higyj az idegennek mert mosolyog, de hátad mögött törvényeket csinál, hogy felakaszszon.' Az évszázados üldöztetés tette agyafúrttá és fájdalmasan alázkodóvá. A cigányság és környezetének viszonyában meglévő ellenállás természetesen kölcsönös. Nemcsak érzelmi alapon, hanem külsőleg is regisztrálható. Megyénkben eddig kevés intézkedés történt a cigánygettók felszámolására. A cigánytelepek általában a helységeken kívül helyezkednek el. Jelenlétüket a lakosság nehezen viseli el, terhesnek érzi. Társadalmunkban megváltozott az egyén és a társadalom egész kapcsolatának formája. A munka társadalmi folyamattá vált. A cigány számára azonban kényszer. „I büt'i kasavi j, sar о vurdon e grasteske", a munka olyan, mint lónak a kocsi'. De hogy a cigány a munkában nem tudott felszabadulni, hogy kényszernek érzi, nemcsak a cigány felfogás immanens voltából ered, hanem abból is, hogy ma még a cigány munkaerő nem azon az értékszinten 318