Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

de időmetszetünkre ez is visszavezethető. Az uradalmi főerdész 1819-ben azt javasolta a földesúrnak, hogy ne adják ingyen a fát, mert többek között „mióta én szolgálom az Uradalmat, vágott Kis-Tálya annyi fát épületnek, hogy talpátul fogva tetőig lehetett volna belüle 3 Kistályát építeni, de azt rész szerint itt hagyta veszni, rész szerint el adogatta az Alföldre."

59 Számolni kell tehát azzal is, hogy a jobbágyok a kiutalt fának egy részét nem használták fel, hanem értékesítették. A kerecsendi kiutalás szabja meg egyedül, hogy a különböző épületfafélék pontosan hol vághatok ki és egyúttal az anyagokat vastagságuk szerint is csoportosítja. A kerecsendi fácános kert erdejéből, „mely ölfának vágattatik, ha telik", adjon ki a vadász szelement, általgerendát, horgast, farhorgast, és falra való gerendát. Ugyancsak Kerecsendről, de az erdő egyéb, megjelölt „táblái"-ból a kivetőnek valót, a lécet, az ajtófélfát, a koszorúágast, a karót és a vesszőt vághatják ki a jobbágyok. Végül az egri határban fekvő Szőlőskei erdőről utalják ki a legvastagabb anyagokat, a nagy ágast és a mestergerendát. A hely megjelölésekor nyilván nemcsak az a szempont játszott szerepet, hogy melyik erdőrész került akkor vágás alá hanem az is, hogy az igényelt épületfa számára milyen fanem volt megfelelő. Az egyes elemekre lebontva ez már nem deríthető ki, de a püspöki erdők jövedelem kimutatása arról még tájékoztat bennünket, hogy háromféle fát termeltek ki erre a célra: „berek fát", bükkfát és cser, ill. tölgyfát. Arra már nincs adat, hogy ezek az erdők hol terültek el, de a berekfát három helyen, a Nagytállyai Berek-ben, a Szikszay (Pusztaszikszó) Berekben és a Kerecsendi Berekben vágták.

60 Az egyik utalásból tudjuk, hogy berekfából horgas készült (épületfa taxája, 1743).

61 Idős ácsmesterek véleménye szerint az ágasfákat keményfából, így elsősorban tölgyfából faragták. A szelemen és a mestergerenda fenyőből, a horogfa gyertyán-, tölgy-, vagy juharfából készült.

62 Miután a földesúrnak járó fuvar kötelezettségét teljesítették, saját fájukat is hazahozták azerdőből. Forrásaink nem tudósítanak arról, hogy a fát természetes állapotában szállították-e haza vagy megfaragva. A szájhagyomány szerint a Tiszáról megvásárolt tutajt hazaszállítás után, a. faluban faragták megF" Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy 1765 körül mind a két módszert alkalmazták. Egy demjéni adat szerint a házat építő jobbágy a fa faragásáért négy forintot fizetett, a körülményekből következően az építés idején;

64 ugyanakkor az erdő-jövedelem kimutatásában faragott és faragatlan szarufa és ugyanilyen oszlopok is szerepelnek,

65 az épületfa egy részét tehát az erdőn faragták meg. Magára az építésre vonatkozóan is van néhány utalásunk. A prefektus makiári megjegyzéseiben szigorúan kiköti, hogy kerülni kell az archaikus eljárásokat: „senki pedig házat, komrát és pitvart fábul, fonásbul ne csinállyon, mert ki vágatom"; egyedül vályogból építhetnek: „parancsolattyok lévén mór téglábul építeni". Úgy látszik, az utasítást nem mindig tartották be, mert a prefektus kilátásba helyezi, hogy ellenőrizni fogja, „ha a fa ki kért épületekre fordétatik e vagy sem". — A ház építése speciális munka volt, demjéni adatunk szerint szakember végezte: 1804-ben egy régi ház építéséről vitáznak a tulajdonjog tisztázása miatt és ennek során mondják, hogy „fal rakásért a kőmiveseknek" Nagy Gy. 10 rénes forintot adott.

66 Az egyes épületelemek hosszára más időből vannak adataink, s ezek hozzásegíthetnek bennünket az épületek méreteinek megbecsüléséhez. Az 1743-ból már fentebb idézett forrás az egri püspöki uradalom erdeiben vágható épületfák árjegyzékében néhány, bennünket is érdeklő méretet ad meg. A szelemenágasnak két mérete van, a hosszabbé négy és fél öl, a rövidebbé három és fél öl. A mestergerenda hossza 4 öl, az általgerendáké három és fél öl, az „oldalágas"-é (koszorúágas) másfél öl.

67 Az 1759-ből származó tarnabodi becslés adatai között a koszorú-, vagy vízvezetőgerendák hossza 4 öl, a kereszt- (által-) gerendák hossza pedig 4 öl, 2 sukk. A keresztgerendák azért lehetnek hosszabbak, mint az előbbi forrásban, mert a tarnabodi ház nemesember kisebb kúriája volt.

68 Egy 1847-ben Gyöngyössólymoson írt igénylésben két mestergerenda szerepel, az egyik hossza 5 öl 3 sukk, a másiké 276