Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

A teljesnek látszó házigénylésekből (ahol ez az indokolás: „X. Y. házára") csak néhányat, a tanulságosabbakat emeljük ki. A horgasok számát alapul véve, a legnagyobb ház volt a Nagy Györgyé, és az Uj Mártoné (sorszámok: 27 és 73), 20—20 pár horgassal, 2—2 ágasfával és 1—1 szelemennel. Az azonos méretek ellenére azonban formai és szerkezeti különbségeknek kellett közöttük lenniök. Bár mindkettőnél hiányzik a — kisebb házakban is gyakori — mestergerenda, Nagy György házán mindössze két általgerenda van, amiből osztatlan belső térre, vagyis padlásnélküli házra következtethetünk. Ugyanitt a két pár ajtófélfa kétsejtű lakásra utal, míg az Uj Mártoné egysejtű lehetett. Nagy György házának két helyiségre osztását magyarázza egyrészt magasabb társadalmi státusa (féltelkes jobbágy), másrészt nagy családja (feleségével, három fiával, két lányával él). Uj Márton szegényebb ember, nyolcadtelkes és a falu kerülője, aki csak harmadmagával lakik. A horgasok átlagos száma tizenöt és tizenhat volt, a kilenc teljes igényből hat ezek közé tartozik : Pásztor András (3. sz.); Nagy Mihály (13. sz.); Szűcs Mihály (26. sz.); Imre Mihály (28. sz.); Vámosi Péter (37. sz.); Pákot Pál (58. sz.) neve alatt. Házaik többnyire két ágassal, egy szelemennel épültek, s csak egy anyagából hiányzik a mestergerenda, (Imre M. 28. sz.) az általgerendákkal együtt, ez a ház tehát mennyezet nélkül épült.

27 A legrövidebb ház hosszát a tíz pár horgas jelzi. Ifj. Zubor János háza két ágassal, szelemennel és mestergerendás födémmel, de csak egy pár ajtófélfával készült.

28 Az önálló lakóház anyagigénylései mellett kell megemlítenünk két kérelmet, amelynek célja volt „Bozsik Jakab Házára és Komorára", valamint „Molnár János Házára és Komorára" anyagot beszerezni. (12. és 68. sz.) A két építmény között lényeges méretbeli és formai különbség mutatkozik. Bozsik J. második éve itt lakó új telepes (r. k. vallású), negyedtelkes csizmadia épületéhez huszonöt pár horgas, három ágasfa, két szelemen és két mestergerenda szükséges ; a Molnár Jánoséra — akinek nevét az összeírás nem tartalmazza — csak tizenhat pár horgast, egy ágasfát, egy szelement utaltak ki. Mind a kettő kétsejtű volt, mert 2—2 pár ajtófélfát használtak fel. Megjegyzendő, hogy a kiutalás során a prefektus a Bozsik igényléséből egy ágasfát és egy szelement; — a Molnáréból pedig négy horgast, két vízvetőfát és négy koszorúágast törölt. Az előző esetben tehát a korrekció a nagyobb méretek, a másodikban emellett még az archaikus falépítő technika ellen is irányult. Maga az a tény, hogy egyesek ház és kamra párosításban építenek lakóházat, pitvar nélkül, —• a belől/ütős kemencés, északi háztípus jelenlétére, illetve behatolására vall, ami összefüggésbe hozható az északról érkezett, r. k. vallású telepesekkel. Az új lakóház számára feltételezett igénylések után most azokat vesszük vizsgálat alá, amelyek az egysejtű ház alaprajzi fejlesztéséhez járulhattak hozzá. Ilyen volt elsősorban az az igény, amely „Pitvart", illetve „Pitvart és Komorát" igyekezett építeni. Mindössze egy igénnyel találkoztunk, amely pitvar anyagát kéri (Vizi János 73. sz. negyedtelkes, ref. jobbágy, három tagú családdal) és ebből kiolvasható, hogy az építmény szerkezetileg a már álló ház egyik ágasához csatlakozott : arra feküdt fel a szelemen egyik vége, ezért csak egy ágasra volt szükség. A horgasok nagy száma (tíz pár, mások ennyiből egész házat építettek) azzal magyarázható, hogy ez a helyiség nemcsak a későbbi időkből ismert konyha és pitvar volt, hanem egy részében a kamra funkcióit is betölthette.

29 Összesen nyolcan igényeltek anyagot azért, hogy „Pitvart és Komorát" építhessenek. Az igénylők mind a falu azonos társadalmi rétegét képviselik, egy kivételével (Uj Mihály) valamennyien negyedtelkes jobbágyok. Ezen belül azonban különböző csoportokhoz tartoznak, így van közöttük három református vallású, törzsökös makiári (Pintér Pál 50. sz. ; Uj Mihály 62. sz. ; Varga Péter 75. sz.), egy uradalmi méhész (Tott János 23. sz.), 3 katolikus vallású, bevándorolt magyar (Linkes József tizedes 16. sz., Helle Márton 51. sz., Juhász János 52. sz.) és egy német új telepes is (Raitlinger János, kovács 19. sz.). Talán ennek az etnikus jellegű sokszínűségnek tulajdonítható, hogy ezek az azonos rendeltetésű építmények anyagban, formában és szerkezetben annyira eltérnek egymástól. A nyolc 269