Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Molnár László: Porcelángyártással kísérletezők Apátfalván

PORCELÁNGYÁRTÁSSAL KÍSÉRLETEZŐK APÁTFALVÁN Az európai porcelán feltalálását megelőző évtizedek, sőt mondhatjuk évszázadok számos kísérlete nemcsak teljesen külön korszakát képezi a nemes anyag történetének, hanem betekintést is enged az egyes országok tudományának fejlődésébe. Amikor több mint kétszázötven esztendővel ezelőtt J.F. Böttger hosszabb kísérletezés eredményeként eljutott a porcelánhoz, hazai viszonyaink között még a legbátrabb fantasztáknak sem jutott eszébe ilyenirányú kísérleteket végezni. — A társadalmi elmaradottság, a gyarmati jellegű gazdasági viszonyok, az egyszerűbb céhesipari tevékenység az általános fejlődést alig mozdították elő. A XVIII. sz. hazai iparára még a feudalisztikus termelés a jellemző és csak a század vége felé mutatkozik meg erőteljesebben a céhen kívüli manufakturális ipari vállalkozások irányában az érdeklődés. Azok a kísérletek és próbálkozások, amelyekre Mihalik Sándor utal a magyarországi porcelán és magasabbszintű kerámia megteremtésével kapcsolatban, többnyire csak szórványos említések és utalások a kísérletezésekre.

1 A próbálkozások egy része a XIX. században, ha rövidebb-hosszabb időre is, de eredményre vezetett Miskolcon, Pápán, Regécen és Herenden. Valamennyi ilyen vállalkozás a század első felében a reformkori általános társadalmi fellendüléssel hozható összefüggésbe. A sikertelenség okai között elsősorban a technikai és technológiai elmaradottságot említhetjük és csakis azután azokat a gazdasági feltételeket, amelyek gyakran a kísérletek befejezését akadályozták, vagy az eredmény — a porcelángyártás — továbbfejlesztését szinte lehetetlenné tették. A hazai körülmények egy ideig, csak vonzották a vállalkozókat, de az 1848/49-es szabadságharc leverése utáni esztendők — nehéz politikai, rendezetlen pénzügyi és vagyonbizonytalansági állapotai — a meglevő kisebb vállalkozások működését is megnehezítették. Tipikus példának tekinthető erre a kitűnő porcelánt előállító regéci manufaktúra, amely az 1846-os III. Iparműkiállításon kitüntetésben részesült, de már az ötvenes évek legelején beszüntette a porcelángyártást. Miskolcon nem értékel a magasabb technikai szintet a porcelánnal, de kisebb tárgyak készítéséig eljutottak és a körülmények miatt már a szabadságharc előtt végleg áttértek a keménycserép termelésre.

3 A hazai kerámia XIX. századi története még számos meglepetést tartogat a kutatók számára a porcelán és a keménycserép manufaktúrák tevékenysége területéről. Ez a korszak számos rokon vonást mutat a korábbi európai porcelán felfedezését megelőző időszakkal. Ebbe a témakörbe tartozó újabb felfedezésünk, amellyel a két — egymástól független — apátfalvi porcelángyártással kísérletező törekvéseket bizonyítjuk. A hazai elmaradt viszonyok egyik tükrözője a más alkalmakkor említett külföldi edénybehozatal, amely az 1830-as esztendőkben is jelentősen emelkedett.

4 A harmincadvám megállapítását kérelmező iratok, a többnyire főúri érdekek védelmében nem tartalmazzák gyakran még a tárgy megjelölését sem, de az anyagra: porcelán, kerámia, kőedény — is csak szűkszavúan utalnak. Ez korlátozza a szélesebbkörű kutatások lehetőségét. Elegendőek azonban ahhoz, hogy egy hazai iparművekből nem fedezhető igény kielégítéséhez adatokat szolgáltassanak. — Néhány évvel később ezen igény felismerésére, a tudatosabb iparfejlesztés idézte 249