Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

földrajzi adottsággal, a riolittufa kúpok és sziklafalak meglétével, hanem egy kisebb táj egység népességének azonos művelődéstörténeti emlékét láthatjuk ezekben. Nagyobb táji egységben kialakult, azonos gazdaságtörténeti eredetre bizonyíték ÉszakMagyarország szőlőművelése, amely a pannóniai szőlőkultúrától a művelés módjában az eszközkészletében és a bornyerés technológiájában is eltérő vonásokat mutat. A téma legjobb ismerője, Vincze István szerint az észak-magyarországi szőlőkultúra kialakulásában döntő szerepe volt a Kaukázus vidékén megismert gyakorlatnak.

78 Látjuk tehát, hogy ismét olyan keleti terület felé utaló nyomokat találunk, amelyeket a kabar népességgel kapcsolatban más vonatkozásokban is megfigyeltünk. A területünkön végzett régészeti temetőásatások közül az Eger-szépasszonyvölgyi honfoglaláskori temetőt említhetjük, amelynek temetkezési rendje, embertani maradványai eltérnek a más, X. század közepére keltezett magyar temetők anyagától. A magyar anyagban egyedülálló példány a temető 26. sz. gazdag női sírjából előkerült pipereeszköz, a fülkanál. Ehhez hasonló és e korból származó eszközöket a Szovjetuniónak azon a területein találtak, amely a kazár birodalom és a szomszédos törzsek területeire estek. Bár egyetlen tárgy alapján az etnikumra nem következtethetünk, de az előzőekben elmondottakhoz újabb hasonló adattal szolgálhatunk.

79 Településtörténeti, nyelvészeti, egyháztörténeti, régészeti és művelődéstörténeti adatokkal megkíséreltük bizonyítani, hogy a kabarok Észak-Magyarország tekintélyes részét szállták meg a honfoglaláskor.

80 Az eddigi kutatás alapvető problémája az volt, hogy ha ilyen nagy területet foglaltak el a kabarok, akiket szláv nyelven palócoknak is nevezhettek, miért nem találjuk meg ennek a népességnek említését a korai magyar forrásokban. Kniezsa István szerint „...a névvel kapcsolatban az a legnagyobb probléma hogyan kapta ez a magyar törzs a kunok nevét, mikor tudomásunk szerint a kunokhoz semmi köze sem volt, a kunokat viszont magyarul sohasem hívták palócoknak ! A másik súlyos nehézség az, hogy a. palóc név csak igen későn és mint gúnynév bukkan fel. Alig lehet tehát elképzelni, hogy a koraközépkorból származzék."

81 A probléma első felének megoldására csak Horváth János korábban idézett véleményére hivatkozhatunk, aki szerint Anonymus a kabarok utódait nyelvi okokból nevezhette kumánoknak, mert nyelvüket hasonlónak tartotta a XII. századi balkáni kumánok nyelvével. A gúnynévből származó palóc népnév magyarázatát már Jerney János is megkísérelte. Középkori lengyel krónikásokra, XVIII. századi történetírókra hivatkozva a palóc szót nem 'fakó, szőke' értelmezésben használja, holott ezt az etimológiát bizonyosnak kell tartanunk.

82 A szó jelentését a latin nyelvű lengyel krónikák szóhasználata alapján venator, spoliator, горах 'vadász, zsákmányoló, fosztogató' értelemben kutatja tovább. A magyar krónikairodalomban a latro, praedo, latrunculus megnevezésekben véli a szó latin megfelelőit megtalálni. A Képes Krónika két helyére hivatkozik, ahol ezeket a kifejezéseket tényleg elgondolkodtató értelemben használják.

83 A Krónika Aba Sámuel idejéről így ír: „Tunc legati Abae regis venientes ad caesarem repetebant Hungaros, qui ad caesarem fugerant, conquerentes et dicentes, quod ipsi essent praedones et latrunculi regni Hungáriáé..." I. András történetében pedig a következő szövegrész áll: „Is autem, qui ferebat litteram, Deo sic volente, captus est a latrunculis Andreáé regis et ad eum ductus."

84 „A magyar király' és ország' latraiban meg rablóiban bizonyára senki sem fog zsivány, vagy haramia bandát fölfedezni, hanem azon hadcsoportot találandja, melynek a nemzeti szokás és hadi tervezet szerint tisztében állott a' hadban elöljárás, száguldás, rablás és pusztítás." — írja Jerney. Bár a latro szó egyik értelme ténylegesen 'bűnöző', eredeti jelentése mégsem ez. Calepinus szótára szerint: „Latro: olim notabat militem conductum, idem satellitem, seu stipatorem, quem Graeci оа>[латскрЬХаха nominant. Dictus est, non quidem quia ad latus ferrum haberet, sed quasi latero, quia stiparet Regis suis latus, vei a Xarnov idest stips, 169