Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

Szent Demeter patrociniumot találunk Domoszlón, amelyet már a pápai tizedjegyzékek is említenek

60 és Pélyen, ahol csak XVIII. századi előfordulásában ismerjük. Domoszló az Aba birtokok közé esik és Feldebrőtől sincs távol. A Pély helynévről kimutattuk, hogy olyan török közszóból származó község, amelynek lakosai valaha gyepűvédő szolgálatot láthattak el. A bizánci rítusú kereszténység emléke tehát ebben az esetben is összefonódik a feltételezett kabar népességgel. Állításunkat támasztja alá a Berettyóújfalu határában, Andaháza pusztán feltárt és kétségtelenül a bizánci rítus előírásai szerint épített templom, amelyet az elpusztult Szentdemeter falu templomának határoztak meg. Közelében voltak a már ugyancsak elpusztult Szentkozma és Szentmiklós falvak is. Ezek a herpályi uradalomhoz tartoztak.

6 A Herpály név eredeti hangalakja *Hereppály lehetett. A herep szó régi jelentése egy bizonyos fa-fajta volt,

62 a Pály pedig a Pély-hez hasonlóan ,gyyepű, sövény' értelmű ; a Herpály tehát 'egy bizonyos fából készült gyepű' értelmet jelenthet. Nem ennyire egyértelmű a bizonyíték Feldebrő és Tarnaszentmária esetében. Feldebrő középkori védőszentje Szent György lehetett,

63 Tarnaszentmária nevében pedig egy szokatlan névhasználat maradt ránk, mert a Mária tiszteletére szentelt templomok alapján kialakult falunevek általában Boldogasszony- előtaguak. A szávaszentdemeteri görög monostor birtokai között is megtaláljuk a Szent György és Szűz Mária tiszteletére szentelt templomokat.

64 A görög egyházban tisztelt szentek kultusza területünkön tehát megtalálható néhány olyan helyen, ahol a nyelvészeti és településtörténeti adatokból, vagy az egyházi építészet ránkmaradt elemeiből a kabarok megtelepedésére következtetünk. Vizsgáljuk meg, hogy az egyházi emlékek mellett található-e olyan egyéb építmény, amely a felvetett probléma megoldásában bizonyítékul szolgálhat. Mint láttuk, a Gesta 32. fejezetében Pata, Ed és Edömen unokájának a nevét említi Anonymus, mint aki a Mátra-erdőben várat építtetett. Pata nevét Gyöngyöspata falu neve őrizte meg és a falu keleti oldalán magasodó hegyet máig is Várhegynek nevezik. Ezen a helyen 1965-ben kisebb régészeti leletmentést végeztünk. Megállapítottuk, hogy a kb. 100 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú lapos hegytető peremén jól kivehetően feldombolt sánc magasodik. Ezt a sáncot bontották meg a földmunkák során, mert a vékony humuszréteg alatt vörösre égett, vastag salakréteget találtak, amelyet alkalmasnak találtak mélyebben fekvő területek feltöltésére. Kotrógéppel kb. 40 méter hosszban bontottak bele a sáncba, majd a munka leállítása után ezen a helyen végeztük el a hitelesítő feltárást. Az ásatás során csaknem teljesen átvágtuk a sáncot, amely 2,5—3 méter magas volt és hol porhanyósabb, hol igen keményre összeégett földből állt. Az összeégett rétegben jól láthatóan megfigyeltük nagyobb, függőlegesen és vízszintesen elrendezett gerendák, fatörzsek lenyomatát. A sánc alsó rétegében megszenesedett fatörzsek feküdtek. A sánc külső lejtősíkja alján szárazon rakott kőfal húzódott, amelyhez az elszenesedett gerendák támaszkodtak. A két hétig tartó munka során nem volt mód a sáncrendszer teljes tisztázására. Az ásatás során előkerült leletanyag igen vegyes volt ; bronzkori, Árpád-kori és XV. századi kerámiát, silex eszközöket és csiszolt kőszerszámokat találtunk. Megállapítottuk hogy a sáncot a Várhegy nyugati oldalán ma is megfigyelhető őskori telep földjéből magasították fel, illetve talán az egész hegytetőn őskori telep lehetett. A sánc korát mégsem az őskorra határozhatjuk meg, mert a vörösre égett salak között kovácsolt vasszeg és Árpád-kori kerámia is előkerült.

65 A vár későbbi sorsát is ismerjük: 1460-ban kisebb huszita csapat foglalta el. A várat végül Mátyás király irányításával visszafoglalták és felgyújtották.

66 A vörösre égett sáncrendszert nem lehet a XV. századi leégett vár maradványának tekinteni. Különleges erődítési rendszer ez, amely úgy készült, hogy a fatörzsekből összeállított védőfalat agyaggal, vizes földdel tapasztották be, majd az így keletkezett sánc teljes tömegét kiégették. Ezáltal erős, homogén védősáncot kaptak, amelynek külső lejtősíkját árokkal, esetleg kőfallal is megerősítették. Ezt az építési gyekorlatot nemcsak hazánkban, hanem 167