Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

őket választották, hogy a háborúban elől járjanak a törzsek közül. Egy fejedelmük van, t. i. a kabarok három nemzetségének mind a mai napig... Az első a kabaroknak a kozároktól elszakadt nemzetsége, a második a Neké.. ."írja Konstantinos.

12 A fenti leírásból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a magyar törzsszövetséghez a hét törzshöz nyolcadikként egy olyan törökös nyelvű népcsoport csatlakozott, amely korábban a kazár birodalomban élt. A sztyeppéi népek szokása szerint a csatlakozott népcsoportok a legnehezebb harci feladatokat kapták, de még békében is a birtokolt terület szélein telepedtek meg, hogy esetleges támadás esetén elsőként ütközzenek meg az ellenséggel. 950 körül még egységes törzsi vezetés alatt éltek, hiszen három nemzetségüknek közös vezére volt. A kabar szó jelentését Németh Gyula 'lázadó'-nak értelmezi.

13 Nevük minden bizonnyal összefüggésben van a fentebb említett történeti eseménnyel. (Hogy ez a lázadás és pártütés kapcsolatba hozható-e azzal, hogy a korábban bizánci rítusú és mohamedán vallású kazár vezetőréteg 860 körül a zsidó vallásra tért át, nehezen bizonyítható, de nem elképzelhetetlen.

14

) Konstantinoson kívül csak az Admonti Évkönyvek említik meg a kabarokat, amikor a 881. évnél ezt írják: „Primum bellum cum Vngaris ad Weniam. Secundum bellum cum Covaris ad Culmite."

15 A honfoglaló magyarsághoz egy török nyelvű népcsoport csatlakozását tehát szinte korabeli történeti forrásokkal tudjuk igazolni. A későbbi krónikák tanúságát azonban már nem használhatjuk fel ilyen egyértelműen. Kétségtelen, hogy Anonymus hiába akar „tudós történetet" írni, és bár a „parasztok hamis meséi és a regősök csacska énekei" mellett korábbi történeti művekre is támaszkodik, mégsem a közeli kortárs, hanem a 300 év távlatában élő és látó, szándékaiban jó, de saját korától teljes mértékben elvonatkoztatni nem tudó történetíró módján gondolkodik és ír. Szándékát maga is világosan határozza meg: az ország királyainak és nemeseinek származását akarja megírni. Ha művét nem is tartjuk mindenben teljes hitelességűnek, annyit mégis elmondhatunk, hogy hitelesnek tartott hagyományokat kellett művében írnia. Ha nem ezt tette volna, akkor éppen az általa említett nemzetségek és családok hagyományaival került volna ellentétbe. E hagyományokat pedig erősebbeknek kell tartanunk annál, mint hogy Anonymus korára már teljesen elhalványuljon a közös ős, a származás tudata. A magyar honfoglaló törzsekhez nyolcadikként csatlakozott törzs emlékét kereshetjük tehát Anonymus kun vezéreiben. Éppen Németh Gyula bizonyítja azt, hogy mindegyik kun vezér neve a török nyelvből magyarázható. Ezzel Anonymus hitelességét erősíti meg, mert szerinte a Gesta egy honfoglalás előtti vezérnévsort őrzött meg „kétséget kizálórag híven, hiszen ha ő költi a névsort, vagy legalább is bele ír, bele költ a hagyományozott névsorba neveket, lehetetlen, hogy szláv, vagy akár magyar eredetű neveket bele ne írjon. Annyi turkológiai ismerete neki nem volt, hogy egy török névsort költeni tudjon."

16 Horváth János Anonymus-tanulmányában pedig azt állítja, hogy „P. mester annak a török népnek a nyelvét ismerte, amelyet a nyugati és bizánci források valóban cumani, comani, illetve xovfiavoi, KOfiavoi, az Orosz Évkönyvek pedig polovec, polovci néven emlegetnek. Nagyon valószínű tehát, hogy P. mester a Konstantinos által kavaroknak nevezett s a honfoglaló magyarokkal együtt Pannóniába költöző török nyelvű népet, illetve azoknak az ő korában is élő utódait nyelvi okokból nevezte kumán-окшк, azaz ezek nyelvét a XII. századi balkáni kumánok nyelvével találta azonosnak."

17 К • Ha a Gestában említett kun vezérek által elfoglalt területeket térképre vetítjük, az alábbiakat tapasztaljuk. Ketel, illetve fia Alaptolma Sátoraljaújhely környékét foglalta el, illetve Komárom táján kapott nagyobb területet, Tarcal kun vitéz a Tarcal hegy környékét kapta adományul, Ed és Edömen a mai Abaúj területén és a Mátra alján jutott birtokokhoz, Böngér és fia Bors Diósgyőrtől a Boldva folyása mellett fekvő területet kapta, illetve Bars megyében és Zólyomban, nagyjából a Garam völgyében települt meg. Ócsád és fia Örsúr 11 Az Egri Múzeum Évkönyve 161