Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

II. A Tiszától délre: ABÁD (Abádszalók)

94 Thonuzoba nemzetségének központja ; SZALÓK (Abádszalók)

95 A Szalók-nemzetség eredeti központja; DERZS (Tiszaderzs)

96 a török eredetű helynév alapján, amely ezen a területen kun semmiképp nem lehet ; TO MAJMONOSTORA

97

, elpusztult település, a Tomaj-nemzetség alapította bencés monostorral.

98 BURA (Tiszabura),

99 a helynév törökös jellege révén; BŐ (Tiszabő),

100 ugyancsak törökös jellege folytán, (lásd az 1. sz. térképet!) A Tomaj-nemzetség ezzel a települési egységével szemközt, a jobbparton, ugyancsak hasonló meggondolás alapján, besenyő településeknek sejtjük a következő községeket: Besenyszög,

101 Nagykörű (vesd össze : Kisköre),

102 Tiszasüly.

103 VI. Az ekképp megvont határokon belül tehát nem egységesen, csupán besenyők lakta szállásterület értendő, hanem magyarok és besenyők, s esetleg a kabarok által lakott olyan területi egység, amelyen a X—

XII. századra keltezhető régészeti leletanyagban besenyő emlékeket is kereshetünk. Vizsgálati módszerünk a következő: a megjelölt terület X—

XII. századi régészeti emlékanyagában a honfoglaláskori és az újabb, pontosabb vizsgálatok

104 révén immár végképp kunnak bizonyult leletanyagból kiindulva, kiválasztani azt a leletcsoportot, amely jellegében megfelel a honfoglaláskori magyar és a kun emlékeknek, tárgyaiban azonban elüt ezektől. Mindenekelőtt ilyen leletegyüttest ismerhetünk fel az erdőtelki harcossír tárgyaiban (1876),

105 esetleg a tiszaburai (1933—34)

106 és talán az Ohat-pusztakócs-Csattag-halmi (1900. k.)

107 temetkezések leleteiben. A felsoroltak közül a tiszaburai lelet tudományos értékelése honfoglalás-kori keltezést határozott meg,

108 az erdőtelki lelet ezidáig nem került szakszerű ismertetésre,

109 az ohatpusztakócsi leletet rokonai révén szintén honfoglaláskori emlékként határozták meg.

110 1. Az erdőtelki leletek. Fáy László erdőtelki földbirtokos 1876-ban a következő tárgyakat ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak: a) Szablya. Markolata csonka, keresztvasa hiányzik. Pengéje csorbult, rozsdamarta. A penge szokatlanul széles, enyhén ívelt. A penge jelenlegi hossza 82 cm., szélessége 3 cm. (Lelt. sz. 155/1876. 1.) —

I. t. 1. b) Fokos. Keskeny pengéjű, rövidszárú, kétkarú fokos, foka tompa. Teljes hossza 21 cm., pengehossza 14,5 cm. Nyéllyukának átmérője 3,3 cm. Jó megtartású. (Lelt. sz. 155/1876.5. — Fegyvertár, 52.57.) — II. t. 1. c) Csikózabla. Csuklós, rövidebb és hosszabb szárral, nagyobb karikája a hosszabb szár végén ül, átmérője 5,7 cm., a kisebbiké: 5 cm. Teljes hossza 28 cm. (Lelt. sz. 155/1876.4. — Fegyvertár, 52.60.) — II. t. 2. d) Kengyelpár. ívesszárú, csaknem kerek forma, enyhén ívelt talpalóval. Szíjrészét az enyhén csúcsba futó szárak találkozásába vágták. Az egyik kengyel (ballábas ?) sérült. Szélességük: 13,1—13,2 cm, magasságuk 14,8—15 cm. (Lelt. sz. 155/1876. 2—3. — Fegyvertár, 52. 58—59.)

111 — I. 2—3. 135