Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető
általánosak. Ugyanis a széles posztószalagra vagy szíjra erősítve például az ezüstözött egri korong árnyképszerű, határozott mintát adott. A felületek megmunkálása, tagolása élénkítette ezt a hatást, A varkocsba fonás ellen szól. hogy keskeny szíjon ezek a viszonylag súlyos korongok nehezen rögzíthetők. A korongok elütő kidolgozása, méreteik különbsége arra vall, hogy nem valamennyi készült egyazon műhelyben. Dienes István megfigyelései szerint egy műhely termékei a méretben is közelálló sarkadi, gyulai és hencidai példányok. i03 Ehhez csatolnánk még az alábbi csoportokat: Bashalom—Eger—Aldebrő, Pestlőrinc—Gödöllő, Egyek—Tiszafüred (és a Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű korongja), Mándok—Rakamaz. Az utóbbi kettő mellé csatlakozik a nagycsanádi korong, amelyet K. Tackenberg tévesen keltezett. I0/ ' Talán ezek a feltevésként összeállított csoportok egy-egy műhely termékei lehettek. Valamennyi általam ismert korong női sírokbél származik, de nem egyazon réteg sírjaiból. Ezt a különbséget a korongok díszítése is jelzi, például az egri és a szegényesebb aldebrői korongok esetében. Ezeknek a társadalmi rétegződést tükröző eltéréseknek a vizsgálata ezúttal nem lehet feladatunk. Utalnunk kell azonban az áttört korongok és lemezes korongok díszítmenyei közötti rokonságra. Ügyszólván egy kézre vall például az anarcsi lemezes és a sárospataki öntött korong palmettaszerű „életfája". 1 "'' Érdekes kapcsolatokat jelezhet az Eger—Bashalom—Aldebrő-i korongok ábrázolásának rokonsága a zempléni honfoglaláskori sírlelet egyik lemezes korongjának futó griff alak jávai. A lemezes korongok mellett az áttört korongok rokonságot mutatnak a tarsolylemezek egy részével is. A pestlőrinci áttört korong palmettáinak szerkezete a remek fehéregyházi 101 ' tarsolylemezt idézi, s ugyanide csatlakoznak a dunaszekcsői, 107 valamint a szerényebb solti 108 és tiszanagyrévi korongok 100 is. Ami korongjaink állatalakjait illeti, jobb híján el kell fogadnunk a „griff" megjelölést, bár ez az állat egyes testrészeiben meglehetősen elüt a megszokott griff ábrázolásoktól (pl. a fej formájában!). Korongjaink rokon figuráit bizánci 1 '" és bizánci hatású orosz 111 emlékeken ismerhetjük fel. Öntött áttört korongjaink néhánya pénzzel keltezett temetőkben került elő. Ezek a következők : Aldebrő: Provence-i Hugo 926—945. Bashalom: II. Lothar 945—950. ^тег I. Romanos és fiai 928—944. Gödöllő: Aethelstan 925—941. 103. Szíves szóbeli közlése. 104. К. Tackenberg- über einige wenig bekannte Reiterscheiben. Germania, 28. 1950. — Tackenberg germán lovaskorongnak tartja a pusztabukovai darabot. 105. Anarcsi korong: Csallány D. im. ih. 106. A magyar művészet kiállítása Párizsban. (Szépművészeti Múzeum) Во. 1966. I. t. 107. Hampel J.: 1906. 80. 108. Fettich N.: 1935. LXXI. t. 10. 109. Fettich N.: 1935. LXX. t. 3. 110. Pl. a besztereci szenteltvíztartón. — Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság. Bp. 1953. 104. — Thomas E.: Magyarország régészeti leletei. Bp. 1957. 412—3. 111. Kádár Z.: Középkori művészet Kelet-Európában. Bp. 1961. 13—14. kk. — Vagner: Dekorativnoje iszkussztvo Drevnyej Ruszi. Moszkva. 1964. — Vagner: Grifon vo vlagyimiro-szuzdalszkoj í'aszádno] szkulpture. Szovjetszkaja Arheologija, 1962/3. 78—90. — V. P. Darkevics: Obraz cárja Dávida vo vlagyimiro-szuzdaljszkoj szkulpture. Kratkie Szoobscsenyija. 99. 1964. 46—53. — Az erő jelképeként kerülhetett pl a griff Jaroszláv Vszevolodics díszesmívű sisakjára: Rybakov: Remeszlo Drevnyej Ruszi. Moszkva, 1948. 291—3. — Érdekesen tükrözik Tran Íratását я krími művészet alkotásai az állatábrázolásokban is: A. L. Jakobszon: Szrednyevekovij Krim. Moszkva—Leningrád, 1964. — L. még: B. A. Ribakov: Angewandte Kunst und Skulptur, in: Geschichte der Kultur der alten Rus. B. II. Berlin, 1962. 367—423. 84
