Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Nagy Árpád: Az Eger–Szépasszony-völgyi X. századi temető

volna. Sajnos, ma már nem tudjuk, hogy a három nyílhegy milyen helyzetben feküdt a sírban, hegyük lefelé irányult-e, vagy sem, pedig ez határozottan el* döntené sírba kerülésük módját. A rendszertelenül a sírokban heverő nyilak alapján Móra Ferenc gondolt először arra, hogy ezeket a temetés közben lőhettek a sírba.

24 Az általa megfigyelt medgyesegyházi sírban a helyükkel lefelé néző nyilak mindenképpen erre a lehetőségre vallottak. László Gyula a sírbalövés szokását említi az avarkori temetkezésekben. 2

'' Dienes István6 és Szabó J. Győző

27 adatai ugyanerre a szokásra szolgáltatnak példákat. Adataikhoz a következő további példákat sorolhatnánk : Csongrád-Vendelhalom, 26. sír: A bal vállnál, tegezvasalás maradványaival, 3 nyílhegy került elő, míg egy negyedik a könyök magasságában volt.

28 Ellend-N agy gödör-dűlő, 29. sír. ,, . .. a jobb alsó lábszár külső oldalán két vasnyílcsúcs, csúcsával a csontváz felé" került elő.

2!) Kecskemét-Vásártér, IV. sor 1. sír. A férficsontváz koponyája mellett találtak nyílhegyet.

30 Miskolc-Repülőtér, I. sír. A jobb könyöknél három, rézsútosan álló, hegyével a medencecsontra néző nyílhegyet leltek, a negyedik a combcsontok között volt, hegyével a bal combcsontnak fordulva. Ugyanott a III. sírban, a jobb combcsont, a lábszárcsont és a bal boka magasságában találtak rézsútosan fekvő nyílhegyeket.

1

'

1 Piliny-Sirmányhegy, 16. sír. A csontváz körül öt nyílhegy feküdt,

32 Rád-Kishegy, XX. sír. A mellkason egy, a lábaknál két nyílhegy került elö.

:; Szeged-Bojárhalom, V. sír. A koponyától kb. 50 cm távolságban nyílhegy feküdt.

34 Tuzsér-Boszorlcányhegy, 5. sír. A tegez vasalásai között négy, a koponya és a jobb váll mellett további két nyílhegy került elő.

3;

' Korántsem vizsgálva át a teljes magyarországi honfoglaláskori leletanyagot, im, számos olyan esetet figyelhettünk meg. amikor a sírban talált nyilak nem gondosan elrendezve, hanem a sírba belőve kerültek oda. Természetesen további és a régieknél lényegesen finomabb megfigyelések kellenek ahhoz, hogy a sírba belövés rendjét és mikéntjét nyomozhassuk. Az. hogy a nyílhegyeket helyenként a csontok alatt, másutt felettük, néhol határozottan a sír visszahányt földjében találták, arra vall, hogy a temetés előtt, pontosabban a halott földbetétele előtt és a hantok behányása közben egyaránt szokás volt a sírba lőni. Kérdés azonban, hogy mi okból lőtték nyilaikat őseink a sírba? Az erdélyi 24. Móra F.: Ethnogrophia, XLIII. 1932. 62. 25. László Gy. : 1944. 482. 26. Dienes I.: Archaeológiai Értesítő, 87. 1960. 181—2. 27. Szabó J. Gy.: Az egri múzeum évkönyve. 2. 1964. 127. — Köszönettel tartozom Szabó J. Győzőnek tanácsaiért és átadott tapasztalataiért. 28. Тагу L.—Párducz M. : Folia archeologica. I—II. 1939. 191. 29. Dombay J. : Arpádkori temetők Barabányban. A Janus Pannonius Múzeum évkönyve. 1960. 138. 30. Kada E,: Archaeológiai Értestíő, XVI. 1896. 47. 31. Megay G.: A miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei. 1956. dec. p. 14—15., 19. 32. Nyáry A.: Archaeológiai Értesítő, XXIV. 1904. 61. 33. Patay P. : Archaeológiai Értesítő, 84. 1957. 61. 34. Reizner J. : Archaeológiai Értesítő, XI. 1891. 10. 35. Jósa A.: Archaeológiai Értesítő. XX. 1900. 214. skk. 78