Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
A további példák a késő-avarkor második szakaszának sírjaiból ismeretesek, különösen Pilismarót-Basaharcon jutott felszínre belőlük viszonylag sok. A nagyrédeihez hasonló díszítésű csak a 32ab kettős sírban volt: az egyik példány fogas, ill. zeg-zugos vonaldíszes, a másikon gyöngyöző díszt láthatunk több sorban, mint a nagyrédei egyik karperecen. 00 A 32ab stratigráfiailag bizonyosan későbbi, mint a 32c. 51 __ Ez utóbbiban szalagos-ékköves karperec volt, amely a VIII. század elejére keltezhető leletegyüttesekben mutatkozik legkorábban, 02 s Basaharcon a VIII. század második felének sírjaiban feltűnően gyakori.'' 1 Mivel a basaharci temető Fettich Nándor megállapítása szerint a 740-es években indulhatott, 5 ' 1 a 32ab sírt következésképpen a temető egyik legkésőbbi sírjának kellene tartani. S valóban a 32ab sír a VIII. század második felére jellemző ékszeranyagot is tartalmaz, A sírban feltárt ovális fülkarikájú pseudogranulációs ékítménnyel cifrázott pasztacsüngős fülbevalók, a többtagú fehér pasztagyöngyökkel és a hengeres sárga bordatekercselésű szemekkel kialakított nyakfüzér, egy viszonylag igen késői keltezést engedhetnek meg, •— természetesen a temető sok más sírjával együtt. A kürtös végű bronz karperecek tehát a VII— VIII. század fordulójától több mint egy évszázadig használatban lehettek. Az üllői II. temető kürtös végű karpereceinek hasonmásait az avarkor igen késői sírjaiban is feltárták, s ezért nem teljesen jogosult átmeneti formáknak tekinteni. Az enyhén vastagodó gyűrűsen záródó végűek is csak egy változatot jelentenek, hiszen a nagyrédei 3. sírban az üllői II. temető kürtös végű példányához hasonló karperec együtt fordult elő egy gyűrűs záródásúval, s ez utóbbi Basaharcon is a felszínre jutott (pl. a 236. sírban). 53 Az üllői karperec-típus azért sem tekinthető átmeneti formának, mivel olyan leletegyüttesekben, amelyek minden darabja a VII. sz. második Leiéből való, eddig még nem szerepelt. A kora-avarkori és a ké^ő-avarkori kürtös végű példányok között egyelőre hiatus van. A nagyrédei karperecek készítési ideje a megadott alsó időértéknek megfelelően a VII— VIII. század fordulója lehetett. A 15—16 éves korban meghalt nő nem sokáig viselhette. Ékszerei közül, mint láttuk, volt olyan, amely a VII. század második felében készülhetett (boglár) vagy ennek az időszaknak az ízlését tükröző viseleti tárgy (nyakfűzér), díszöve viszont a VIII. század elején készülhetett. A századforduló körüli évtizedek szembetűnő ízlés- és szokásváltozások korszaka volt. Az ekkor élt és fiatalon elhalt emberek természetszerűleg a korábbi és a későbbi idők egy-egy ékszerét egyaránt magukkal vihették a sírba. GYŰRŰK Ä 3. sírban tártunk fel gyűrűket. Kerek átmetszetű vékony bronzhuzalbó] való karikájuk olyan, mintha eredetileg fülkarikáknak szánták volna. Fejük rovátkolt dróttal szegélyezett kerek rekesz, amelyben félgömb formájú kék üveg ékeskedett. A fiatal nő bal kezének negyedik ujján viselte a nagyobbikat és a jobb kéz középső ujján a másikat. 50. Fettich, Basaharc. 26—23.. 36. kép 1—2. 51. Hampel, Alterthümer III. 243. t. í—2. 52. Fettich, Basaharc, 27. 53. Fettich, Basaharc, 16., 18., 61. 54. Fettich, Basaharc, 95. 55. Fettich, Basaharc. 82. 142. kép 3. 50
