Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III.
rongos formákból való „kása"-gyöngyökből álltak, hanem nagyobb, amorf darabokból és nem sárga színűek. 1 " A nagyrédei sírok gyöngyös nyakfűzérei szintié klasszikus példái a középső avarkor eme viseleti darabjainak. A sárga kása-szemek uralkodó jellege kétségtelen. Az is szabályszerű, hogy itt-ott zöld kis üveggömbök színesítették az anyagot, amelyek hosszú sorozatot sohasem alkottak. A VII. század végén jelentkező és a VIII. század végéig népszerű dinnyemag formájú gyöngyök hiányoznak a nagyrédei leletekből. Az már csak természetes, hogy nem fordultak elő a jóval később megjelenő többtagú fehér pasztagyöngyök, csavart üvegszemek, sárga bordadíszes teker cselésű hengeres szemek. Nem találkoztunk a kora-avarkor szemes gyöngyeivel sem. A nagyrédei gyöngy-anyag tehát összhangban áll mindazokkal az időrendi megállapításokkal, amelyet az övdíszek és fülbevalók vizsgálatánál tettünk: egyértelműen a VII. század második felére utalnak. BOGLÁROK Valószínűleg két sírban voltak boglárok, azonban csak a 3. sír bogiárát tudtuk legalább töredékekben megmenteni. A 7. sírban talált lemezek a bal kulcscsontnál és a markolati szegycsontnál porrá törtek már a feltárás perceiben, s ezért itt boglár jelenlétére csupán következtetni tudunk. Ha az. elpusztult lemezek valóban boglár töredékei voltak, akkor párosan szerepeltek. A 3. sír bogiárának darabjai szinte csodával határos módon maradtak meg, mivel a koponyatetőt és az arccsontot, a mellkas elülső bordáit a földgyalu levágta, a gerinccsigolyákat és a háti bordákat összenyomta. A boglár köralakú lehetett, alsó és felső lemeze egyaránt bronzból készült. Csak a felső lemezt préselték pozitív magon, az alsó lemez sima, de két kerek lyukat láthatunk rajta, ezeken a nyílásokon át varrták a ruhára a boglárt. Az összeroncsolt sírrész miatt nem lehet határozottan megállapítanunk, hogy eredetileg is csak egy boglár díszítette-e a halotti öltözéket. Az a körülmény, hogy nem. füleken át rögzítették (mint az ép példányokon) a ruhára, másodlagos felhasználása mellett szól. A boglár párja tehát már korábban elpusztult és ezért a pár nélküli darabnak funkcionális szerepe (ruharészek összekapcsolása) nem lehetett. A minta elemei íves bordák és körös dudorok sora, amelyek egy központi kör alakú mezőny körül csillag-alakzatot öltenek. A központi mezőny mustráját nem ismerhetjük, de feltevésekre vagyunk utalva a boglár peremdíszére vonatkozólag is, csak a boglár hasonmásai nyújthatnak segítséget. À nagyrédei 3. sír bogiárának díszéhez a legjobb párhuzam a dunapentelei 12. sírban talált préselt díszű arany boglárpár. 31 Az ornamentális különbség lényegében csak az, hogy ott a minta elemeit íves bordákon kívül nem körös dudorsorok, hanem trapezoid és rövid pálcatagokból (fogakból) álló dudorok képezik. A csillagmustrát a kutatás a késő-római művészetből áthagyományozott mintaelemnek tekinti. A dunapentelei boglárpár készítését Fettich a VII. század második felére határozta meg, 32 s ez a több mint harmincéves megállapítás ma is helyénvalónak tűnik. Fettich erre az eredményre a kísérő leletek segítségével jutott, s ma is csak ilyen módon deríthetnek világosságot e kérdésre. Hi30. Erről részletesen a Pilismarót-öregek dűlői avarkori gyöngyök feldolgozásánál írtam. 31. Marosi-Fettich, Dunapentele, VI. t. 39—40. 32. Marosi—Fettich, Dunapentele, 49—50. 47
