Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Bakó Ferenc: A múzeumi munka 1967-ben

és ugyanakkor a régészeti emlékek viszonylag csekély száma. — A néprajzi gyűjtőmunka is megindult Visontán, ennek egyik eredménye 62 tárgy a szőlészetborászat, a gazdálkodás és a teherhordás köréből. Jelentősebbek ennél a témagyűjtés eredményei, amelyeket a budapesti és a debreceni egyetem néprajzszakos hallgatóinak bevonásával sikerült létrehozni. A további kutatások szempontjából igen jelentős esemény volt a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottságának — meghívásunkra — Visontán tartott ülése, amely megtárgyalta a néprajzi feladatokat, segítséget nyújtott a gyűjtés és feldolgozás módszereinek kialakításában. Ugyancsak komplex módszerekkel tervezte az egri múzeum a palóckutatást, amelyben az észak-magyarországi, általában palócnak nevezett magyar anyanyelvű népesség kultúráját, életmódját, társadalmi szerkezetét, nyelvét és történelmét több szaktudomány — néprajz, régészet, nyelvészet, történettudomány, antropológia •— közreműködésével szükséges feltárni és feldolgozni. 1967-ben a szervezeti forma kialakítása és az anyagi bázis megteremtése érdekében három tanácskozást kezdeményeztünk és ezek eredménye lehetőséget nyújt 1968-tól kezdődően a kutatások gyakorlati megindítására. Az első tanácskozásra május 4-én került sor, amikor Borsod, Heves, Nógrád, Pest és Szolnok megyék, valamint a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottsága képviseletében megjelentek megvitatták a Bakó Ferenc által előterjesztett tudományos programot. A tanácskozás végén megszövegezett Eimlékeztetőben (ld. lejjebb) a részvevők a kutatások megkezdése mellett foglaltak állást és ugyanakkor elfogadták a gazdasági alap megteremtésének tervezetét is. Június 14-én az Akadémia Néprajzi Bizottsága -— Visontán tartott ülésén — megtárgyalta a kutatás néprajzi terveit, célkitűzéseit és javasolta ezek részletesebb kidolgozását. Ezt a feladatot szántuk a november 10— 11-re Egerbe összehívott konferenciának, amelyen a témát ismerő és az iránt érdeklődő néprajzosok mellett a nyelvészet, történettudomány és a régészet képviselői is részt vettek. Az elvi, módszertani kérdésekkel foglalkozó előadások és hozzászólások szövegét 1968-ban kívánjuk megjelentetni, a legfontosabb megállapításokat pedig egy Határozat-ban foglaljuk össze (ld. lejjebb). Régészeti gyűjtőmunkát az egri múzeum két munkatársa, Szabó János és Kovács Béla végzett. Az ásatások jellege általában leletmentés volt, kivéve a siroki vár két évvel korábban elkezdett feltárását. Itt sziklába vágott építmények kitisztítása mellett inkább tereprendezés folyt, melynek során a falak előtti védőművekről igyekeztek a feltöltést eltávolítani. A leletmentések közül legjelentősebb a nagytályai (Berki malom) középkori templomromok feltárása volt, ennek az ad jelentőséget, hogy új adatokat fog szolgáltatni az egri völgy Árpádkori településtörténetéhez, annak nyugati, latinus elemekkel való benépesedéséhez. Kál falu határában szarmata és honfoglaláskori temetőt tártunk fel, ahol a temetőt körülvevő árkot és annak bejáratát hazánkban első ízben sikerült feltárni. Kisebb jelentőségű leletmentések voltak az egri (Klapka u. 1. sz., a városfal alapjai), a nagyrédei (VII. századi avar temető), a szajlai (Árpád-kori telep), a hatvani (szármát temető és pilinyi kultúra telephelye). Néprajzi gyűjtést az egri múzeum két muzeológusa, Bakó Ferenc és Kecskés Péter végzett. A tárgyi gyűjtés eredménye 202 db, amelyek főleg szőlészetiborászati, teherhordási, népviseleti tárgyak és a kenderfeldolgozás eszközei voltak. További erőfeszítések történtek a népi építkezések emlékeinek megmentése érdekében, a szabadtéri múzeumi hálózat már üzemelő két egysége mellé újabb 368