Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján

tást, hogy a föld ki ne vakítsa a szemet, végül földdel takarták, becsirkézték. Ritkábban alkalmazott, de említésre méltó a nyerges oltás (ékoltás rövid metszlappal, mely kötözés nélkül eredt meg) és a levegő oltás. Gyöngyös és a környező falvak (elsősorban Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Kagyréde és Abasár) kapásai közül már a század első éveire kialakult egy réteg, akik saját, a módosabb gazdák és a szerveződő részvénytársaságok szőleiben az átoltás munkáját végezték. Az ótó emberek — akik hivatásszerűen más vidékekre is jártak oltani'

3 — száma Gyöngyösön elérte a háromszázat; Gyöngyöspatán 150, Gyöngyöstarjánban 100,. Nagyrédén 50 és Abasáron 50 főt tett M. Az oltani tudók száma a fentiek többszörösére rúgott. Az oltó emberek elsősorban a kapások szegényebb rétegéből álltak, de a gazdák fiai is szívesen részt vettek a nagy kézügyességet megkívánó munkában. Az idősebb oltókat többször hívták, mert azok még a hazai szőlőkben jobbították a tőkét. Az oltók nélkülözhetetlen munkájának értékét növelte, hogy széles körű szőlőfajta ismerettel és nagy metszési gyakorlattal rendelkeztek. így a szőlő rekonstrukciójának két legkényesebb és legtöbb szakértelmet kívánó munkáját elvégezték. Fontosságuk révén a vincellérek és a kapások rétege közé ékelődték,, megbecsülés és fizetség tekintetében is megkülönböztették őket. Az oltó emberek nem napszámban végezték munkájukat, hanem eredésre ótottak, ví-gyis a megfogant oltások száma után kapták bérüket. A jó oltó keresete háromszorosa volt az egyéb szőlőmunka után járó pénznek, amiért naponta 200—• 300 hajtást illesztett össze. Az újjátelepítés másfél évtizedére, a hősi korszakra így tekint vissza az egyik gyöngyösi gazda: „A munkásnép önmagában fejleszti tapasztalatait, a megélhetési kényszer helyesebb és helyesebb eljárásokra készteti." Ä „kopárul állott vagy kapás növényekkel csigázott'' területeken már szőlő díszlik. „Gyöngyös vidékén a munkások a dolgukat, az eljárásokat értik, úgy bánnak el vele. mintha a világ kezdete óta mindig ojtvány szőlővel foglalkoztak volna." A szőlőtelepítésben versenyre kelnek: „Ki bírja szomszédját avagy komáját, sógorát e téren felülmúlni."

74 Az új szőlők telepítése és szaporítása a tapasztalatok halmozódásával, valamint a gazdasági-technikai feltételek javulásával egyszerűsödött és biztonságosabb lett. Az állandó helyére kiültetett vadalany helyben történő oltása és párosítása helyére a fás oltványok készítése lépett. A sima vad vesszőbe a nemes részt angol nyelves párosítással (a kézben oltás egyik módjával) illesztették. Ezt a munkát fűtött helyiségben időjárástól és egyéb körülményektől nem zavartatva végezhették.

70 A párosításokat később előhajtatták (6. tábla a.), iskolában nevelték, végül a második vagy harmadik évben kerültek állandó helyükre.

76 Az oltványkészítés technikájának tisztázódásával párhuzamosan a Mátraalján is megkezdődött a szaporítóanyag termelése. Elterjedését kezdetben akadályozta a helyben oltás kialakult gyakorlata és a direkttermő szőlők (otelló, 73. A mátraalji oltó emberek Pest, Nógrád, Szolnok és Borsod megyék területén rendszeresen dolgoztak, de eljutottak a Dunántúlra és Erdélybe is. •74. Lásd: Szőlőben VIII (1899) 94. 1. 75. A Gyöngyös—Visonta-i Szőlészeti Társaság 1892-ben elhatározta, hogy saját területén ango! nyelves párosításokat készíttet, s a megrendeléseket teljesíti, vö.: Egy év a szőlőben I. (1892) 183. 1. 76. A gyökeres oltványok készítésére ehelyütt csak utalunk, a téma meghaladja a dolgozat kereteit. 307