Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Kecskés Péter: A szőlő telepítésének hagyományos és újabb eljárásai a Mátra alján

A SZŐLŐ TELEPÍTÉSÉNEK HAGYOMÁNYOS ÉS UJABB ELJÁRÁSAI A MÁTRAALJÁN Az etnográfusok és gazdaságtörténészek figyelmét dolgozatunkban olyan jellegű kutatásokra igyekszünk ráirányítani, melyek többsíkú összefüggésben. elsősorban néprajzi szemlélettel és módszerekkel végezhetők el, s végső soron a századforduló gazdasági és társadalmi keresztmetszetét adják. Annak fontosságát hangsúlyozzuk, hogy a népi gazdasági kultúrát és tudást dinamizmusában, változásában vizsgáljuk, azt már nemcsak magában, hanem egyrészt a hagyományos gazdasági-társadalmi viszonyokhoz, másrészt a technikai és mezővárosi fejlődéshez viszonyítva értékeljük. A parasztság rétegei, az átmeneti társadalmi csoportok: kapások, summások, „mezővárosi parasztpolgárok'' olyan jellemző, a kultúra szintjén is megragadható elemeket hordoznak — különösen a monokultúrás tevékenységet folytató közösségekben —, amelyekre a néprajzi gazdaságtörténeti és szociográfiai kutatásoknak meg kell találni a megfelelő kategóriákat. E közösségek gazdasági-társadalmi életének újabb fejlődésére új összefüggések reményében mutathatunk rá. A kultúra, a hagyomány, a tapasztalat és a mentalitás újszerű vonásait ismerhetjük meg, s a művelésbeli, közösségi és egyéni szerepek valamint struktúrák változó egymásrahatására új kutatási módszereket dolgozhatunk ki. Szűkebb témánk vonatkozásában elemzésre méltónak tartjuk azt, hogy a szőlőkultúrát elpusztító filoxéravész (1885—1888) és a századvég kapitalizáló világa hogyan hatottak egy szőlőmonokultúrás tájegység, a Mátraalja falvaira, valamint az organizátor szerepét betöltő mezővárosra, Gyöngyösre. Milyenek voltak a régi, hazai szőlők ültetési munkái — innen indul vizsgálatunk •—, a tőkék pótlásának, fiatalításának és nemesítésének formái, majd az új szőlők telepítésénél hogyan alakult együtt a hagyományos tudás a műszőlészeti gyakorlattal, a megőrzésnek és az átvételnek milyen lehetőségeivel éltek. Továbbá a kapások és gazdák gazdasági-társadalmi tapasztalataik révén hogyan tudták a létet jelentő csemegeszőlő-, tömegbor- és jó érzékkel űzött kereskedelmi kultúrát már a század első évtizedére magas színvonalra fejleszteni. Az újabb életforma és hagyományrendszer kialakítói hogyan kerültek országos szinten is előnyös helyzetbe, mind társadalmi rétegként (oltó emberek, vincellérek, oltvány osok), mind pedig az előállított termékek (étkezési szőlő, fehér bor, gyökeres oltványok) révén. Mondandónkban természetesen hangsúlyosabb a hagyományos eljárások és technikai ismeretek bemutatása, de utalunk a gazdasági és társadalmi fejlődésre is.

1 1. A dolgozat részlet a szerző mátraalji szőlő- és borkultúráról szóló tanulmányából. A témához lásd még: Kecskés P., Szőlőmetszés a Mátraalján. Ethn. LXXVII. (1966) 495—516. 1. és uő., A szőlő talajművelése Észak-Magyarországon. NÉ. XLIX. (1967) 219—253. 1. 295