Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Balassa Iván: Adatok az egri szabó céh történetéhez

be vétessék, és a Földes Uraságnak, hogy a Város Lakossai közé bé vetődgyék, elő állítassák, ez után a Czéhbeli Taxául Tizen ött Forintokat, felét ugyan mindgyárt, felét pediglen az Esztendő forgása alatt le tévén a Czéh Ládájába szabad légyen néki, úgy mint más Mester Embereknek Mesterséget folytatni, és mind Legényeket, mind Inasokat tartani. Továbbá minden Vendégeskedések; és Iddogálások meg tiltattnak, nem lészen szabad ezen Czéhnek az ollyan ujj mestereket, vagy Ebéd vagy Ital adással akár mely Szény, és Fogás alatt terhelni." A részletes leírásból többek között az a számunkra fontos, hogy remekben olyan jellegű ruhadarabot vagy ruhadarabokat kellett készíttetni, melyeket azután el lehetett adni. Tehát ezek nem valami különlegességek lehettek, hanem olyan mindennapi vagy ünneplő ruhadarabok, amelyeket általánosan hordtak. Magukról a készítményekről a XVIII. században nem sokat tudnak, legfeljeb a limitációk tájékoztatnak bizonyos mértékig. Van azonban az iratok között egy részletesebb összefoglalás: Az Remek Szabás módgyárul Szólló könyve a Betsülletes Egri Magyar Szabó Czéhnek, mely készült 1838 dik Évi Május 18-dikán. Az érdekes leírást az alábbiakban közlöm: A'melly magyar szabó legény ezen Chénél mesterré kíván lenni. Tartozik a mostani divat szerént egy Atilla dolmánt, és eggy rövid magyar mentét, vagy rövid magyar dolmányt, a kettő közül, amellyet a ché rendel, és eggy magyar nadrágot topánkához felső csípőre szabva, ezeket mind fáin posztóból; eggy Asszony mentét kanavászonból, egy Quadrátust selyem materiából. Mind ezeket hiba és fel próbálás nélkül remekül elkészíteni. Mértéket vévén azon három mesterek közül egyre menyeket a Chébeli küldött urak ki rendelnek. A posztót vagy bellest venni szín alatt előre meg vásárlani meg nem engedtetik hanem mérték vévén a testhez alkalmazva, a posztónak vagy bélésnek szükséges mennyiségét a mesterek előtt megmondja és úgy két ki rendelt mesterek jelenlétiekben vásároljon, hogy pedig az el készítendő remek egészen tökélletes. légyen, nem csak szabásra hanem varrásra nézve tartozik a remekes magát és mesterségének meg tanulását a kitelhetőségig kitüntetni és az alábbi rend szabályok szerént remekét el készíteni; úgy mint Iső Zrínyi Dolmány Az Atilla Dolmány a mostani divat szerént készítessen szabására nézve, úgy hogy az aljának bősége a testnek megkívántatóságához alkalmaztasson, az ally munka alatt lévő zsinórozás hossza egy nyolczad rész és hatvan negyed rész rőf légyen, a zseb je a ránczán egy negyed rész és kilencvenhatod rész rőf, a ráncza allyán lévő hasíték farkas foggal készítve, egy tizen hatod rész, és egy harminczketted rész rőf, az újjá hasadéka egy negyed rész sing rőf, a ránczán a két elejének csákóján és az úján vitézkötés légyen, az elején tizenkét pár máslis vagy vitézkötéses új munka légyen.

22 22. Az aítila és Zrínyi mente a XIX. század első fele magyar érzelmű romantikus öltözködé< sének jellemző férfi ruhadarabja. Tudomásom szerint 1817-ben Dessewjy Bártfai leveleiben említik először. Szótározva azonban csak 1838-ban találkozunk vele. ..Magyar szabók adták e neveket az olyan szabású mentéknek v. dolmányoknak, aminőket Atila vagy Zrínyi képcin láttak. Utóbb a Zrínyi kiment a divatból, s a testhez álló zsinóros dolmányt nevezték el Attilláról atilának." (Magyar Nyelv 7:91.) A XIX. század első felének nagy divatváltozását a Századok (20/1886/:378) így foglalják össze; „Legelébb a .magyarka' szó jött divatba: ez volt a sima ujjú, zsinóros kabátíéle magyar ruha; ezután az .atilla', melynek az ujján már volt egy lebernyeg." A kérdésről bővebben 1. még Magyar Nyelvőr 25:217. 258