Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Balassa Iván: Adatok az egri szabó céh történetéhez

ADATOK AZ EGRI SZABÓ CËH TÖRTÉNETÉHEZ A Kárpát-medence egyik legrégibb szabó céhe az egri, melynek első kiváltságlevele 1455-ből származik. Időben csupán néhány előzi meg a XV. század közepéig, mert a szabók nem tartoztak a legkorábban szervezkedő mesteremberek közé. A legkorábbi privilégiumok közül már csak az összehasonlítás kedvéért is megemlítem a pozsonyi szabók 1411-ből kelt kiváltságlevelét, 1446-ból a selmecbányaiak privilégiumát. De nagyjából ebben vagy valamivel későbbi időben adták ki a kassai, kolozsvári, soproni, bártfai szabók céhlevelét is.

1 A XV. századból való céh kiváltságlevelek általában még ritkák, hiszen ebben az időben egy hozzávetőleges becslés szerint a kézműveseknek mindössze 30 százaléka tömörült céhekbe. A szabó céh privilégiuma a legrégibb nemcsak Egerben, hanem az egész Heves megyében is.

2 De nemcsak emiatt tarthat az egri szabó céh története általánosabb érdeklődésre számot, hanem azért is, mert az első olyan kiváltságlevele van, amelyet egy püspök adott ki. „A püspökök is adnak ki a püspöki székhelyen, vagy a püspöki megye területén dolgozó mesteremberek számára kiváltságleveleket. A legrégibb ezek között Hédeirváry László egri püspök 1455-iki privilégiuma az Eger, Puszta-Szikszó, Maklár, Nagy- és Kis-Tálya, Tihamér, Almagyari, Bakta. Tárkány, Szarvaskő, Szelecske, Harangozó és Szikszó helységekben levő szabók számára, mely 1524., 1550., 1634. években megerősíttetvén a jászai prépost 1723-iki átiratában maradt ránk."

3 Most azonban szerencsés módon előkerült az 1524. és 1550. évi megerősítés, illetve kiegészítés eredetije is. A sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikumban Vladár Ferenc igazgató az utóbbi évtizedben egy kisebb helytörténeti gyűjteményt létesített és ebbe apródonként az egri szabó céh iratai és a XVII. század végéről származó ládája is bekerült. Ebben van a fenti két hártya, továbbá a XVIII—

XIX. századból három királyi privilégium részben eredetiben, részben másolatban, továbbá számos más, ebből a korszakból származó irat, jegyzőkönyv, remek készítési szabályzat stb. Az egész gyűjteményt 1967 tavaszán a 1. Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. 118, 136. 2. ,,A legrégibb céhszabályzat, mit Heves vármegyében ismerünk, az egri szabó iparosoké." Borovszky Samu (szerk.), Heves Vármegye Bp. 1909. 554. Hasonlóképpen nyilatkozik Bertha László, Eger vároos iparos céhei. Bp. 1930. 30 (kéziratos doktori disszertáció a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárában). E megállapítást nem állt módomban ellenőrizni. 3. Szadeczky Lajos, Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Bp. 1913. I. 177—178. Bár ezt a török kiűzése után az osztrák uralom szigorúan tilalmazta az egyházi szervek által kiadott privilégiumokat, ilyenek mégis előfordulnak az egész XYIII. század folyamán. Eperjessy Géza, Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686—1848;. Bp. 1967. 19. 249