Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

A következő esztendőben, 1925-ben sem történik pozitív változás az üzem életében. A takarék igazgatósága 17 ülésén foglalkozik az edénygyár különböző ügyeivel, amelyek közül említésre méltó: a németországi Padéit lipcsei cég által ajánlott alagútkemence létesítése, amelynek során megháromszorozódna a termelés. Az irat szerint megrendelik a kemencét és elkezdik annak építését. — A nyár folyamán a gyárra újabb kölcsönt vesznek fel külföldről, a korábbinál valamivel előnyösebb feltételek mellett, 10 000 svfr-ot 7 százalékos kamatra, amelyet Sebeőknek a gyár céljaira 12 százalékkal adnak tovább. — Ä szeptember 10-i ülés szerint a termelés áll, annak ellenére, hogy 24 városisai tartanak kereskedelmi kapcsolatot. — Az alagútkemence építése húzódik, anyagok és szakmunkások hiánya miatt. — A következő ülés is csak a problémák felvetéséig jut el. — A kemence akkor sem kész még, bár az árak javulásáról és az időközben felgyülemlett 2,8 milliárd korona tartozásról is szó esik. •— A december 2-i ülésen végre bejelentik, hogy elkészült a kemence, azonban az addig alkalmazott szénfajtákkal nem sikerült megfelelő kedvező hőfokot az égetéshez elérni, tovább kísérleteznek. — Sulzbacher apátfalvi gyárigazgató — mint egyedüli hozzáértő — sürgetésére is csak újabb huzavona van az alagútkemence körül, a felelősséget az egyes igazgatósági tagok az építő Padéit cégre hárítják. •— A december 23-i ülés a legszomorúbb a gyár történetében, mert Dutkay igazgatósági tag nyíltan felveti az üzem felszámolásának kérdését.

26 Ezt akkor ugyan nem fogadják el, hanem egy fél évvel elodázzák a döntést. — így záródik az 1925-ös esztendő, amely lényegében csak a nagymúltú üzem további halódásának idejét hosszabbította meg, egyrészt a túlméretezett és kellően meg nem gondolt alagútkemence építkezésével, másrészt azzal az általános nehézséggel, amely az egész hazai gazdasági és pénzügyi életre nehezült az infláció éveiben. Abban az esztendőben, amikor az üzem léte és további működése forgott kockán az igazgatósági üléseken, Szmrecsányi Miklós tollából a gyárral kapcsolatban 3L alábbiak jelentek meg: „Közvetlenül a templom mellett van három forrás, s nem messzire az Első Bélapátfalvi Kőedénygyár Rt. épülete, amely régóta messze földön ismert díszes és használati edények gyártását legújabban nagyiarányú átalakítással, hatalmas körkemence építésével, s a kerámia mindennemű újabb vívmányaival lényegesen tökéletesítette."

27 Nem volt különb helyzet a következő években sem. A gyár sorsa megpecsételődött és bekövetkezett annak felszámolása, más, az Egyházmegyei Takarékpénztárhoz tartozó vállalatokkal együtt. Mégis figyelmet érdemlő, hogy márciusban már konkréten felvetődik a gyár fizetésképtelensége és nem történik döntés. A június 4-i ülésen beterjesztett folyószámla-állás a gyár valóságos gazdasági helyzetéről az alábbi képet mutatja: folyószámla tartozás: 4 766 157 900 korona, részvényérdekeltség 269 788 210 korona. Nem kétséges, hogy ilyen deficittel a gyár már semmiféle módon nem tudott megküzdeni,

28 de Sebeők részéről még ebben a helyzetben is újabb és újabb elképzelések születnek a mentésre. Közben Sebeők, aki bérbeveszi a gyárat, a bérleti díjat sem fizeti rendszeresen, ami külön is megnehezítette a halódó üzem kilátástalan viszonyait. A taka26. U. o. 1925. január 14, február 3, 25, április 15, május 21, 28, július 24, 29, szeptember 2, 10, 25, november 6, 18, december 2, 10, 23, 31-i igazgatósági ülések. 27. Szmrecsányi M.: Eger és környéke részletes kalauza. Budapest, 1925. 54—55. 1. 28. EÄL. Egyházmegyei Takarékpénztár Rt. Eger, 1927. évi Jegyzőkönyvek. Január 5, 15, 24, március 12, április 20, május 14, június 4, 14, július 2, augusztus 6, szeptember 21, 26, október 8, november 5, 12-i igazgatósági ülések. 227