Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

AZ APÄTFALVI KEMÉNYCSERËPGYAR 1894—1928 KÖZÖTT ELŐZMÉNYEK A gyárra vonatkozó kutatások és azok alapján készített tanulmányok az egri Múzeum Évkönyveiben jelentek meg.

1 Szükséges azonban a közel hat évtized történetének rövid összefoglalásával felidézni azokat az eredményeket és nehézségeket, amelyek az üzem működését kísérték. A reformkori iparfejlesztési és általános iparosodási mozgalmak hatására hozták létre az egri Papnevelő Intézet birtokaihoz tartozó Apátfalván — a régi cisztercita apátsági templom közelében, a Bélkő alján — a gyárat, amely előbb a szeminárium kezelésében, majd bérlet formájában működött. Hüttner Józsefet valószínűleg Aue József követte, majd Földváry Sándor, és a kiegyezés időszakától a Dubravszky család bérleményeként működött a termelésével egyre nagyobb jelentőségre emelkedő üzem. A szabadságharc időszakáig a keménycserép edények, mint a születő műipar termékei, az alakuló polgárság igényét elégítették ki. Alakjuk és díszítésük megfelelt az ausztriai birodalom területén elterjedt bécsi polgári empire-nak és sajátos kék festésének. A szabadságharc utáni esztendőkben megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok következtében egyre inkább a falusi parasztság szükségletének kielégítője a keménycserép és ezzel együtt alakul sajátos formavilága és díszítménye, amely a népi környezethez való illeszkedésével a népművészet részévé válik. •— Annak megfelelően egy gazdag virágos, rózsás kézifestésű kompozíciós szemléletben lesz általánossá, egyben hasonlóvá a környezethez. A művészi igény azonban alakul és az edények sem. maradnak meg a hagyományos formáik mellett, hanem átveszik az iparművészetben alkalmazott formákat, majd a technológia fejlődése következtében a különféle, sablonnal készíthető díszítési eljárásokat, amelyek szükségszerűen befolyásolják a művészi minőség alakulását. A különböző technikai megoldások alkalmazása ellenére is időről-időre visszatérnek a teljesen szabadrajzú kompozíciók kézi festéséhez. A gyár bérlői a hazai gazdasági viszonyok következtében többnyire csak a mindennapi termelés érdekében tevékenykednek és a meghatározott időre bérbevett felszerelés fejlesztésével nem foglalkoznak. Ennek következménye, hogy még a millenium időszakában is elmaradott, kézi és vízi erővel hajtott egyszerű gépeket alkalmaznak a gyártásnál. Ennek ellenére számottevő a ter1. Molnár L.: Apátfalvi Keménycserépgyár a III. Iparműkiállításon. Heves megyei múzeumok közleményei, 1964. 2. sz. 273—285. 1. Molnár L.: Az apátfalvi keménycserépgyár Fölciváry Sándor haszonbérlete idejében (kb, 1850—1866.). Heves megyei múzeumok közleményei, 1966. 4. sz. 217—233. 1. Molnár L.: Az apátfaivi keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadában (kb. 1867— 1894). Heves megyei múzeumok közleményei 1967. 5. sz. 211—261. 1. 221