Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–67) V.
A most tárgyalt terület a Baldigara által épített DK-i fülesbástya ÉK-i része. Ezt azonban a bástya másik, alacsonyabban fekvő „felétől" határozottan elkülöníti az egykori külsó'vár magas fala (4. kép). Ezit a falat a fülesbéstya ÉK-i részének nagyméretű feltöltése miatt kívülről támfallal megerősítették. Ez a támfal látható Ferabosco 1568-ban készített alaprajzán, a külsővárnak ÉK-i irányba forduló, az Ó-kapu bástyáig terjedő falszakasza előtt jelzettek azonban még nem. Ezen utóbbiak építési ideje így 1568—72 közé tehető. Ä külsővár DNy-i fala elé épített támfal ma is jól felismerhető e falszakasz középső részén. Később e támfal két oldala melletti falszakaszok elé további támfalakat építettek. 3 A bástya feltárását a terület D-i részén húzott 1. sz., a K-i fallal párhuzamos 2. sz., s egy arra merőleges kutatóárok ásásával kezdtük meg. (5. kép.) Az árkok metszetei és az előkerült leletanyag egyaránt arra utalt, hogy még egy méternél mélyebben is csak újkori rétegben folyik a kutatás (6—12. kép). A két árok keresztezési pontjánál egy régebbi várfal és egy annál később épült belső támpillér maradványai kerültek elő. E ponttól néhány méterre északra egy ,,épület" maradványaira bukkantunk (13. kép). A 2. sz. kutatóárokra merőleges helyzetű, 2/A jelzésű kutatóárokkal megtaláltuk ennek az épületnek É-i falát és a bástya K-i falának belső falsíkját. A 2. sz. kutatóárok É-i felében az ott elhelyezkedő nagy domb miatt először csak lépcsőzetesen haladhatunk a mélyítéssel. Az innen előkerült csekély számú lelet és a rétegződés azt mutatta, hogy a bástya e részére hordták a két világháború közti feltárások idején az ágyútermekben és folyosókon talált törmelék egy részét. A domb elhordása után tovább ivélyítettük az árok É-i részét is. A terület Ny-i és ÉNy-i részében a várfalra merőleges kutatóárkokat húztunk — egymástól 5—5 m-re •—, a belső falsík és az egykori szintek tisztázása végett. Az árkokban előkerült falfelületeken itt is jól kivehető volt az újabb rátalazás. A fal mellett — a Gergely-bástya felé eső résznél ásott árkokban — cölöpmaradványok, az árkokban pedig fekvő gerendamaradványok mutatkoztak, körülbelül 0,5 m mélységben (5. kép) 4 . A kutatóárkok metszeteiben mutatkozó alsó rétegek és az előkerült leletanyag, falmaradványok azt bizonyították, hogy a bástya e részein a felső 1,20— 1,50 m-es réteg újabbkori feltöltés. Ezen adatok alapján a balesetveszélyt nem korlátok állításával, hanem a falak mögötti földréteg elhordásával, ,s így a járószínt jelentős csökkentésével kívántuk megszüntetni. E megoldás elősegítette egyben a bástya rendezését, helyreállítását is. 0 Ezután megkezdtük az előkerült maradványok feltárását és a terület rendezését, a színtsüllyesztést, a területet határoló falak és a kutatóárkok közti részeken, a kijelölt szelvényekben. A bástya vasút felé eső, K-i falának belső falsíkjai mögött merőleges helyzetű belső támpillérek (contraforti) kerültek elő, egymástól megközelítőleg azonos távolságra, 3.5—4 m-re (1 öl és 3 láb).*' A D-ről számított második és har3. Ferabosco 15(i8. f;br. 2G-án keltezett alaprajzát (Kriegsarchiv. Hofgerätliehe Akten. 1572. máj. 77—0015) és Baldigara úgynevezett „C" tervét (i. h. 77—0012) megtaláljuk Pataki Vidor: A XVI, századi várépítés Magyarországon c. munkájában. Az elsőként említett alaprajz eredetijén a betűjelzések nem szerepelnek. 4. Kozák Károly: Az egri vár feltárása. (Ásatási napló. 1964. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattára.) 5. E megoldást Sedlmayr János építészmérnök tervezővel és Entz Géza osztályvezetővel közösen határoztuk el, amelyet az építési naplóban is rögzítettünk. 6. Dr. Palaki Vidor: Az egri vár élete. Eger, 19.44. 27. E munkájában közli Baldigara átrajzolt részlettervét, amelyen e megoldás rajza is szerepel. Fent idézett másik munkájában az eredeti részletterv (Kriegsarchiv. Hofgerätliehe Akten. 1578. dec. Nr. 108.) látható. 116
