Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

40. ábra. Boldoganya fejezete a dédesi malomban. hiába keressük. A Müncheni Kódex „haui bodog ania" (1466. év) kifejezése csak közvetve hozható tárgyunnkkal kapcsolatba.

147 Másik közismert neve, az ágas 1483(?)-ban már fogas értelemben előfordul, lehetséges tehát, hogy az ágas ez esetben nem szelementartó fát, hanem a bútor-funkciót betöltő boldoganyát jelenti.

148 Kisebb a valószínűsége annak, hogy az 1679-ben feljegyzett, ágassal kapcsolatos kifejezés („Agasok, mellyek a ház fedeleit tartják") témánkra vonatkoznék.

149 Figyelmet érdemel azonban a XVI. századi Calepinus szótárban az ágas szó használata. A statua szó magyar jelentése „öntőt ágas", a statuaria szóé „ágas, ozlop öntés faragás". Ezekben az esetekben az ágas kétségtelenül a szobor szó helyettesítője az oszloppal együtt. Úgy látszik, mind az ágast, mind az oszlopot önteni, vagy faragni lehetett. Pillanatnyilag nem magyarázható, de bizonyos megegyezés áll fenn egyrészt a boldoganya és az ágas, oszlop szavak, — másrészt az ágas, oszlop és a szobor szó között.

150 A boldoganya gyér számú és nem is mindig meggyőzően azonosítható történeti előzményei között még két tárgyi emléket lehetséges megemlítenünk. Erdély valamelyik részén 1659-ben palotát építenek, melynek földszintjén az egykorú szöveg szerint „ a palota mennyezetét öreg gerendákkal és tölgyfából való mestergerendával csinálok, ugy, hogy a mestergerendát is iratos oszloppal ügyesen megtámogattuk".

151 A minden bizonnyal boldoganyának 147 Magyar Nyelvtörténeti Szótár I. 95. 148 U.o. 149 U.o. 120 Melich J., i.m. 297. 1. — A Páriz Pápai szótár (1801. évi kiadás) a satua-t már így fordítja: „Faragott, Bálvány kép, Egész emberkori öntött vagy faragott test állás"; a statuaria-t pedig: „Kép faragás, Oszlop öntő mesterség". Az ágas tehát ebből a fogalomkörből már kiesett, de az oszlop még mindig szobor értelemben használatos. 151 Bierbauer Virgil nyomán idézi Voit Pál, i.m. 122. 1. 221