Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Andreánszky Gábor: A hüvelyesek (leguminosae) szerepe az Eger melletti Kiseged alsó-oligocén flórájában
A HÜVELYESEK (LEGUMINOSAE) SZEREPE AZ EGER MELLETTI KISEGED ALSÓ-OLIGOCÉN FLÓRÁJÁBAN A hüvelyesek rendjébe tartozó fanemek arányszáma egy harmadidőszaki flórában bizonyos mértékig jelzője az illető flóra korának. Arányszámuk t. i. a harmadidőszak folyamán fokozatosan csökken. Ez mai övi elhelyezkedésükkel is összhangban van. A trópusi erdőkben nagy fajszámban élnek, fajszámuk ellenben a sarkok felé egyre csökken. így pl. mai növénytakarónk lombkoronaszintjében egyetlen hüvelyes fanem sem fordul elő, noha számos ilyen magastörzsű fanem nálunk is télálló, pl. Gleditschia, Sophora, Robinia stb. Ezzel szemben cserje és gyepszintünkben a hüvelyesek nagy számban fordulnak elő. A hüvelyesek következetesen rovarbeporzásúak és fennebb vázolt magatartásuk ezzel kapcsolatos. Nagy szociabilitású, nagy tömegben együttélő fanemeink általában szélbeporzásúak. Erdeink lombkoronaszintje fajszegény. A járulékos fanemek közt, amelyek szálankint nőnek és egyedeiket más fanemek választják el egymástól, rovarbeporzásúak is vannak (hárs, juhar, stb.), hiszen számukra a szélbeporzás nem lehetne eredményes. Éppúgy rovarbeporzásúak az erdők szélcsendes belsejében élő cserjék, mint Rosa, Rubus, Crataegus, Sarothamnus,Cytisusstb. (Andreánszky, Acta Biol. Acad, Sei. Hung.2,1,355 — 367, 1956). Miután a hőmérséklet a harmadidőszakon keresztül nagy általánosságban csökkent, a hüvelyes fanemek, mint eklatáns rovarbeporzásúak, szintén egyre gyérültek és így fajszámuk a korral egyenes arányban áll. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy azok a hüvelyesek, amelyek maradványait, elsősorban hüvely, levél- és levélkelenyc matait a rétegekben találjuk, részben cserjéktől, vagy liánoktól származnak. A cserjék, mint láttuk, viselkedésükben eltérnek a magastörzsű fáktól, a liánok viszont, mint trópusi életforma, szintén a magasabb hőmérséklet, tehát egy tetemesebb kor tanúi. Miután tehát a fanemű, másrészt a liánszerű hüvelyesek nagyobb arányszáma a flórának trópusi színezetet kölcsönöz, sok hüvelyes maradvány magas hőmérsékletű éghajlatra és így magasabb korra utal. Természetesen mindig utána kell kutatnunk, hogy a maradványok milyen mértékben származnak magastörzsű fáktól, illetve liánoktól egyrészről és cserjéktől, esetleg fűnemü növényektől másrészről. A kisegedi alsó-oligocén flórában nagyszámú hüvelyes maradványára, hüvely-, illetve levél- és levélkelenyomatra akadunk. Ezek meghatározása, illetve rendszertani helyének megállapítása sok esetben a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Számos, egymástól rendszertanilag távolálló, sőt esetleg más alcsaládba vagy családba tartozó nemzetségek fajai közt találunk megfelelő levelű, illetve hüvelyű fajokat, amelyek nehezen, vagy egyáltalában nem választhatók el egymástól. A fosszilis hüvelyesek kutatásának súlypontja mindenesetre a makrofossziliák vizsgálatán alapul. Mint rovarbeporzású növények kevés és rosszul értékelhető pollent hagytak hátra. Törzsmaradványaik ritkák, elsősorban azért, mert köztük sok a vékonytörzsű cserje, lián, illetve fűnemü. A kisegedi flórából az irodalomban eddig csak egyetlen hüvelymaradvány és 4 különböző levélke nyert megemlítést. 7
