Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Kovács Béla: Románkori templomok feltárása Heves megyében

templomokkal: néhány nagyobb ünnepen tilos volt misét bemutatni bennük és egyéb ünnepeken sem tehetett mindenki eleget itt misehallgatási kötelezettségének.

79 A magánkápolnákon kívül tehát szükség volt a templomokra is. A kétféle gyakorlat eredményezhette azt, hogy a magánkápolnákat a Westwerk formájában csatolták a templomokhoz: így minden liturgikus igényt kielégítettek, ugyanakkor a magánjelleget is megtartották. Éppen Entz Géza hívta fel a figyelmet arra, hogy a jaki templom karzatán esetleg oltár állhatott.

80 Ez a gyakorlat nemzetségi monostoraink esetében érthető, hiszen sok esetben a templom elsődlegesen a szerzetesek céljaira szolgált és világiak, de különösen nők csak elkülönített helyen vehettek részt a liturgikus cselekményekben. így tehát a nyugati karzat tényleg a kegyurak helyéül szolgált, de ezt az építészeti formát nem a hierarchikus szemlélet miatt vettük át, hanem mis meggondolások, más szükségszerű okok alapján. A korábban elmondottak szerint azonban úgy tűnik, hogy a nyugati karzatokban nem mindenütt a kegyurak helyét kell keresnünk. Elsősorban falusi templomainkra gondolunk, amelyek a lelkipásztorkodás céljára épültek. Kézenfekvőnek tűnne, hogy a jelenlegi helyzetből visszafelé következtetve az ezekben lévő karzatokat orgonakarzatnak tartsuk. Az orgona egyházi használatáról már az V. századtól kezdve vannak feljegyzések. Tudjuk azt is, hogy Nagy Károly Aachenben orgonát készíttetett. A IX—X. században már orgonát találunk a reichenaui kolostorban, Freising, München, Halberstadt, Magdeburg és Erfurt városokban.

81 Időben tehát elképzelhető, hogy a XII—XIII. századi templomainkban már használják az orgonát, bár erre vonatkozóan csak a XV. századtól kezdve rendelkezünk több írásos bizonyítékkal.

82 A kisebb méretű falusi templomok esetében még egy gyakorlati tényezővel is számolni lehet. A települések növekedése során szükség lehetett a templom befogadóképességének növelésére is. Ennek legegyszerűbb módja a fából, vagy akár kőből készült karzat beépítése volt. Természetesen nem könnyű nyugati karzatainkat használatuk szerint szétválasztani. Nem is ezt akartuk tenni, csak felhívni a figyelmet arra, hogy karzataink nemcsak kegyúri díszhelyként szolgálhattak. Nagyobb, a nyugateurópai építészeti példák nyomán kialakított nemzetségi monostoraink esetében tényleg a kegyurak magánkápolnái és díszhelyei lehettek, de kisebb falusi templomainkban, különösen azokban, amelyekben a későbbi beépítést bizonyítani tudjuk, inkább gyakorlati okok miatt megépült térnövelő helynek, vagy orgonakarzatnak tekintjük ezeket. Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy területünkön a rövid ideig tartó, leletmentésszerű feltárások ha nem is a felszínen látható építészeti emlékanyaggal bővítették románkori emlékeinket, de a kor jobb megismeréséhez mégis adalékul szolgáltak. A Mezőtárkány-Nagyhalmon feltárt kis körtemplom szaporította kevés, ilyen alaprajzi emlékeinket, amelyek száma még mindig nem éri el hazánkban a húszat. A fedémesi és recski egyenes szentélyzáródású templomok további bizonyítékként szolgálhatnak a XIII. század második felében a ciszterciek hatása nyomán elterjedő alaprajzi megoldáshoz, a fedémesi és rozsnaki templomokba másodlagosan beépített nyugati karzatok pedig ezek használatára vonatkozóan adhatnak új kutatási szempontokat. Kovács Béla 9 Mihályfi, 60. ,0 Entz, Í40. 11 Mihályfi, 60 2 Környékünkre vonatkozó adat az idézett Bakócz kódexben és a modenai számadásokban található : az egri templomban lévő orgonát és orgonistát említik. 60