Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

ember volt, mint aszkéta és fölényes bölcsessége évről évre nőtt. Porzsolt Kálmán, a jónevű újságíró, Gárdonyi barátja az alábbiak szerint foglalta össze 1922. november 3-án Gárdonyi egri otthonának jelentőségét az író életében: „Az egri remetét nem az embergyűlölet zárta be egri házába, hanem az a vágy, hogy hitvallásának élhessen. A szellemi termeléshez csend és zavartalan nyugalom kell. Jókai dolgozószobája előtt felesége állt őrt, hogy senki se zavarja. Csiky Gergely, amikor darabor akart írni, felköltözött Bécsbe és ott egy hotelszobában dolgozott. .. Ezt a zavartalan csendet kereste és találta meg Gárdonyi Egerben." Sokat dolgozott. A lehető legkevesebb időt fordította alvásra. Hajnalban kelt és késő éjszaka tért nyugovóra. Erős akarattal tartotta rendben minden napját. Kitűzte az elvégzendő munkát és számon kérte önmagától a napi terv teljesítését. Az egyszerűbb étkezéseket dolgozó-házában végezte, a családhoz naponta egyszer-kétszer ment át. Ha sok munkája volt, illetve ha különösen jól ment az írás, napokon keresztül ki sem mozdult házából. Kilenc óra körül reggelizett és a délelőtti órákban dolgozott. Ebéd után a „jóízű gondolkodás" órái következtek. Az alkonnyal újból a munka ideje következett számára és este, éjjel különösen sokat írt. Minden nap legalább öt-hat levelet is megírt. A másik házban élő család életének fő irányítója és ugyanakkor Gárdonyi Gézának egész életén át igazi gondozója a nagymama, Ziegler néni volt. A mindennap visszatérő feladatok, a főzés, takarítás, háztartás, gazdaság gondjai őt terhelték. Volt ugyan segítsége, alkalmazottja, de az irányítás, a döntés az övé maradt. Hét gyermeke közül csak Gézát láthatta teljes életen át. Végül ezt is ő temette el, ezt is túlélte. Fiát a „nagyságor úr" szavakkal emlegette, de annak halála után mindig csak „a fiam" maradt. Gárdonyi két fia, Sándor és József a házban nőttek fel. Kéziratok gépelésével segítettek atyjuknak. Ők vezették be a látogatókat és általában mindig kéznél voltak kisebb nagyobb tennivalókra. A városba ők szaladtak le, hiszen az író nem szívesen és a nagymama is igen nehezen mozdult ki. Életének utolsó tizenöt évében az író szomszédasszonya, Mátékovitsné önzetlen gondoskodását is elfogadta. Saját maga festette arcképe a hálószobában függött és munkáiból ajánló sorokkal ellátott példányokat juttatott neki. Noha célkitűzésünknek megfelelően mostani vizsgálódásunk nem terjedhet ki a Gárdonyi-otthonban folyó irodalmi alkotómunkára, a családi élet részleteire, és nem igyekszünk az életmű eredményeivel, az írások tartalmával bizonyítani felfogásunkat, hogy Gárdonyi számára az egri elvonultság több volt menekülésnél és, hogy a magány pusztán jól meggondolt külső életforma-választásnak számított, a házban folyó élet legvázlatosabb megfigyelésekor is megmutatkozik, hogy az író tudatosan és okosan megválasztott mértékben mindig megtartotta a kapcsolatot a külvilággal. Elutazott külföldre, Budapestre és az ország más városaiba ; a szükséges mértékben együtt élt az őt befogadó város polgáraival és szomszédaival. Gárdonyi adottságainak és körülményeinek ismerete érthetővé teszi makacs igyekezetét, hogy minél több időt takarítson meg magának olvasásra, tanulásra és írásra. Nem járt egyetemre. Magának kellett kora tudományából az érdekes stúdiumokat kiválogatnia. Műveihez olyan témaköröket választott — és felelősségteljes munkamódszere még nehezebbé tette helyzetét — amihez könyvtárnyi anyagot kellett előbb átrágnia, sőt messzefekvő helyszíneket kellett meglátogatnia. Egyre általánosabb problémaköröket akart műveiben feldolgozni és nagyon hosszú életre méretezett munkaprogramot dolgozott ki magának. Mindezek rákényszerítették a látszólag elzárkózó életmódra. íróbarátai és az a szűkebb kör, akiktől vidékre költözésével tulajdonképpen elszakította magát, néha visszahívták Budapestre. A kiadókkal, színházakkal és hivatalokkal is gyakran 19 Az Egri Múzeum Evkönyve 289