Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

A dolgozószoba udvar felőli hátsó sarkából alig négyzetméternyi alapterületű negyedik helyiség nyílik, amit az író fényképészeti sötétkamrának vagy más mellékhelyiségként használt. Téves híresztelés, hogy ennek keskeny ablakán át figyelte Gárdonyi a hozzá érkezőket. Az állandóan zárva tartott kapu, a mellette levő első házzal éppen elegendő kontrollt biztosított. A szóbanlevő ablakból egyébként az udvarnak csak igen kis részét lehetett volna szemmeltartani. 6. ábra. Könyvszekrények sora a dolgozószobában. Ebben a környezetben, ezekben a helyiségekben élt és dolgozott Gárdonyi. A rendelkezésünkre álló feljegyzések őt magát is leírják, de múzeumunk gyűjteményében körülbelül ötven Gárdonyi fénykép is található. Rákosi Viktor „magas, sovány, szenvedő szürke alak"-nak nevezi, „akiről az első pillanatban meglátszik, hogy az élet legkeservesebb iskoláján ment keresztül." Bilkei Ferenc így írta le: „... középtermetűnél kissé nagyobb, csontos, szikár ember, meghajlott vállakkal, mintha mindig íróasztal mellett ülne. Magas, felfelé fésült haj, bajusz. Kezében állandóan ott a hosszúszárú kupaktalan tajtékpipa." Tóth Kálmán újságíró szerint: „... Gárdonyin minden galambszürke." Gárdonyi öltözéke még budapesti utazásai alkalmával vagy társaságban sem volt választékos. Ahogyan a Magyarország 1922. október 31-én írta: „... A lehető legegyszerűbben járt. Olyan volt, mint egy néptanító vagy mint egy falusi mesterember. Új ruhát talán senki sem látott rajta." Otthon elnyűtt nadrágot, házikabátot és papucsot vagy vászoncipőt viselt. A külső az ő szemében öltözék tekintetében éppenúgy másodrendű fontosságú volt, mint a lakás berendezésének összeválogatása. Értékeit nem a bútorokban, hanem a könyvekben és nem a ruhákban, hanem önmagában akarta felhalmozni. Széles körben elterjedt róla a vélemény, hogy nehezen barátkozó, zárkózott természetű ember. Téves volt ez az ítélet! Örökké bölcs kedéllyel, szívesen beszélt mindenkivel, aki őt érdeklő témáról kezdett vele eszmecserét. Csak az ürességet és a formaságot kerülte és vetette meg. Előtte egyforma volt minden ember, a legegyszerűbb és a legelőkelőbb. Inkább derűs 287