Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Korompai János: Gárdonyi Géza egri otthona

A házát körülvevő kertet Gárdonyi maga tervezte, maga telepítette és ápolgatta. A ma már hatalmas fák az ő ásója nyomán gyökereztek a sánci földbe. Naplójában részletesen feljegyezte a beszerzett, elültetett és megeredt fák, cserjék, virágfélék nevét és számát. Fia, Gárdonyi Sándor halála után gyűjteményünkbe került az író vázlata a kert elrendezéséről. Különösen szerette a fenyőt, tuját, olajfát, szomorúfüzet, az orgonát és a rózsát, de törökországi és földközi tenger melléki növényeket is telepített kertjébe. Virágok közül inkább a mezei és falusi fajták voltak kedvencei: hóvirág, ibolya, gyöngyvirág, tulipán, hajnalka, dália. Feljegyezte a méhek első kirepülését, az első lepke megjelenését, az első barack virágot, íróasztalára szívesen tette díszül a napraforgó virágát. A sokféle növény Gárdonyi természettudományi érdeklődését is bizonyítja. A növények és apró állatok rendszeres vizsgálatára utal az író könyvtárában levő számos növénytani, kertészeti és rovartani szakkönyv is. Hasonló okból telepítette meg háza körül az apró gyíkokat. Feljegyzések szerint ezek a szelíd kis barátai úgy megszokták, hogy le merték inni ujjáról a vízcseppet. Egy 1902-ben megjelent cikk említi, hogy negyven méter mély kutat ásatott a ház udvarán. Tudjuk, hogy pince is tartozott a házhoz. Gárdonyi halála után a kutat és a pincét betömték. Érdemes lenne a ház e két tartozékát a korhűség fokozására helyreállítani. A lépésről lépésre teljesebbé és kényelmesebbé váló lakóházhoz hozzá tartozott a házőrző kutya is. A feljegyzések többet névszeri nt emlegetnek. Többször előfordul Hentzi kutya neve, Gárdonyi József pedig kedves írást adott közre Burkusról, Gárdonyiék másik kutyájáról.

21 Aránylag rövid időn belül, az Egerbe költözést követő két-három év alatt nagy vonalakban kialakult Gárdonyi egri kúriája, ahol — fia feljegyzései szerint — lélekkel szívta magába az otthont, a kertet, a kilátást, a jó levegőt, a madarak dalát. Élvezte, figyelte a természetet, de mindenekelőtt dolgozott. Kialakult az összesen ötvenkilenc évnyi életéből még hátra levő két és fél évtized kerete. AZ ÉLET GÁRDONYI HÁZÁBAN 1900 ÉS 1922 KÖZÖTT Gárdonyi Géza céltudatos erőfeszítéseinek eredményeképpen felépült az egri otthon. Körülbelül a századforduló évére a sáncbeli ház olyan lett, amilyennek azután a látogatók egészen az író haláláig találták. Ekkorra már gyökeret vertek a fák és bokrok, bebizonyosodott a család elhelyezésének és az író-ház belső elrendezésének helyessége. Az otthon végleg magába fogadta az író és a család mindennapi életét. Ez az otthon látszatra a menekülés, elvonulás, a csend, a pihenés, az önmagának élés helye volt. Valójában azonban egyúttal biztos fedezék a tudatosan megtervezett életharchoz és — hasonlattal élve — éles tükrű periszkóp, amin keresztül közelre és távolra egyforma biztonsággal ellátott az író szeme. Az elzárkózást megkönnyítette az is, hogy a Gárdonyi-házhoz vezető út — amely ma sem kényelmes és egyenes — az író életében még nehezebb és még görbébb volt. Ha a látogató a Vécsey utca felől közeledett vagy a Vár-állomásig került a köves, poros, járda nélküli úton vagy pedig nekivágott az egyenesebb, de egészen elvadult, meredek, vízmoásos hegyi útnak. A látogatók leírásai gyakran kezdődnek az út miatt bennük felgyűlt panasszal. Sokan emlegetik, hogy bérkocsi nem is vállalta a Gárdonyi-házig való szállítást. A másik út a vár feljárata mellett nyíló közön keresztül és a putnoki vonal hídja alatt vezetett, majd beletorkollott az eléggé szegényes látványt nyújtó Gárdonyi Géza utcába. Ebből az irányból érkezve jobb kéz felé az utolsó ház, a 24. számú, Gárdonyi otthona. Gárdonyi J., Édesapámról. V. Burkus. Magyar Család 1925. évf. 164. 281