Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Kőhegyi Mihály: Gárdonyi Géza két levele Dankó Pistához

Gárdonyi 1888 elején Szegedre ment, ahol ekkor két nagyobb lap jelent meg: a Szegedi Híradó és a Szegedi Napló. 1888 februárjától] volt belső munkatársa a Szegedi Híradónak, melyet eleinte Nagy Sándor, később pedig Mócs Zsigmond szerkesztett,

27 Az akkori szokásoknak megfelelően az újságírás minden ágát kénytelen volt végezni. Szerkesztői üzenetektől, bűnügyi rovat vezetésétől és napi hírek közlésétől kezdve vezércikkek, tárcák, dalok, költemények és regények írásáig mindent megpróbált. Sokkal egyszerűbb volt akkor az újságszerkesztés, mint ma. A vidéki szerkesztőségekben nem ültek 10—15-en, rendszerint három ember „csinálta" az egész lapot. Éjjeli szolgálat és inspekció nem igen volt, egy pesti sürgöny a legritkább jelenségek közé tartozott. A nagyvilág és a székesfőváros híreit egyszerűen kiollózták a budapesti lapokból.

20 Gárdonyit az újságírók hagyományos bohémsága s könnyű életfelfogása egyáltalán nem vonzotta. Barátai csak ritkán tudták elcsalni a Kölcsey utcában levő híres kiskocsmába, amelynek tulajdonosát (Tömörkény István apósát) Kiss Paksinak becézték. Inkább odahaza üldögélt. Legkedvesebb szórakozása az olvasás mellett a pipázás és furulyázás volt.

29 Leggyakrabban a régi Hungária kávéházat kereste fel, melynek balsarki asztalánál tartózkodtak a szegedi újságírók és „egyéb naplopók". Híres asztal volt ez a maga korában. Márvány asztallapjára írta nemegyszer az ihlettől megszállott Pósa Lajos verseit, melyeket azonnyomban megzenésített Dankó Pista.

30 A híres „nótaköltővel" itt ismerkedett meg Gárdonyi, de aligha olyn színpadias körülmények között, mint azt az író fia papírra vetette.

31 Gárdonyi e találkozást később megírta: "Szegeden, egy kerti vendéglőben vacsoráztunk Pósa Lajossal, midőn egyszer csak odajön egy szomorúképű cigány. A hóna alatt egy csomó papíros fehérlett. Mutatta Pósának, hogy a színdarabjai. Pósa meg sem nézte. Lepirongatta. A cigány hallgatta némán, megadással. Azután köszönt és elment ugyanazzal a szomorú ábrázattal, mellyel érkezett. — Ki ez különben — kérdeztem — nem muzsikus cigány? — Ez a legzseniálisabb nótaköltő — felete Pósa - Dankó Pista. Halhatatlan ember lenne belőle, ha nem volnának ilyen bogarai. Ez írta a Rám se nézett nótát, Nem forog a dorozsmai szélmalom; Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány ; Peng a kasza, mikor fenik ; meg azt, hogy Nem jó mindég a fonóba eljárni. Hát én ezeknél szebb nótákat nem hallottam soha."

32 27 Gárdonyi nevével először az 1888. február 28-i számban találkozunk. Itt jelentette meg a Szegény öreg c. tárcáját. 8 Tömörkény István: Gondolatok. = A Szegedi Napló huszonöt éve (1878 —1903.). Szeged, 1904. 110. 29 Móra Ferenc: A szegedi Gárdonyi. A Literatura Almanachja, 1928. 102. 80 Hofbauer László: Gárdonyi Géza szegedi újságíróskodásának története (1888-1891.). Debreceni Szemle, 1932. 23. — Lektorom, — Dr. Csongor Gyözö figyelmeztetett, hogy ez csak szegedi hagyomány, bizonyítani nem lehet. Aligha valószínű, hogy Dankó a Pósa verseket „azonnyomban megzenésítette" volna. 31 ,,— Dankó Pista! Tudod kicsoda? — fogta egybe Gárdonyi kezét Dankóéval a Mesebácsi ('Pósa Lajos,!. — Szégyenleném, ha nem tudnám. Gárdonyi vagyok. Szervusz. Pósa csendeskén odasúgta Gárdonyinak: — Kár volt ilyen hamar tegeződnöd. Elvégre is cigány. .. És rosszalóan csóválta a fejét. De tehetséges. És én nem vagyok angol, tegezhetek az Istenen kívül mást is. — És miért éppen Dankót? — Nem tudom, hogy vagyok vele, de én nagyon nagyra értékelem a tehetségét. Az elhivatottság fénye sugárzik nézéséből. — Te látod? — Látom." Gárdonyi József: Dankó Pista. Bp. é.n. Dante kiadás. 78 — 79. n Gárdonyi Géza: Dankó Pista. Magyar Szalon, 1893. jan. 18. köt. 300. 266