Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadában

8. Dísztál E. D. I. M. 65. 376. 1. Itsz. zonyosmértékű öncélúságfelé való törekvés állapotát mutatják, mint egyik ismertetőjegyét a többi között. Kétségkívüli tény azonban, hogy a kifogásolt proporcionális részek ellenére, vagy azokon túlmenően a díszítmény harmonikusan illeszkedik a váza felületének alakjához, figyelembevéve annak tömegét. A kompozíció ennél is hasonló szerkezetű, mint a már ismertetett és jellegzetessé vált apátfalvi háromszög szerkesztésű megoldások, amelyek a korábbi évtizedek tányérfestésénél tapasztalhatók. Súlypontját a nagyobb virágok képezik, amelyeket leveles ágak, bimbók vesznek körül, a középtől kifelé haladva egyre lazább megoldásban. - Részben mutat eltérést, illetve a komponáló készség gazdagságát az a nagyobbméretű korsó (10. sz. kép), melynek díszítése ugyan őrzi az általános koszorú rendszerű felépítést és a színbeli jellegzetességeket, felfogásában mégis erősen impresszív hatású. A levélszirmok és a levelek laza szerkezete és pontos, a korábbiakkal összevetett lendületes rajzossága ebben az esetben csak jelekben érzékelhető, inkább folthatású. Míg az ilyen mázalatti díszítésnél a tónusos festés ritkán fordul elő a technikai nehézségek miatt, addig a korsónál szinte virtuóznak nevezhető módon használta a festő ecsetét. Újabb változatát figyelhetjük meg a díszítménynek a 11. sz. képen, ahol az edény felületének nagyságához mérten a motívumok az előzőkhöz viszonyítva lényegesen lazább szerkezetűek és nagyobb méretűek. Ebben az esetben 1' Az Egri Múzeum Évkönyve 257