Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadában

Ugyancsak ezeknek az esztendőknek művészeti emléke a nagyobbméretű korsó díszítési felfogása, amely felirata szerint — „Csuhány János 1889" — a gyár dolgozója, vagy közeli családtagja részére készült. A Csuhány család tagjai 1866-tól egészen a XIX. század végéig előfordulnak a gyári munkások között. A korsó elülső részén elhelyezett majdnem teljesen vízszintes irányban kitáruló koszorú közepén nyitott szárnyú madár, mint szimbólum feltétlen kapcsolatba hozható a felirattal, amely minden valószínűség szerint házasságkötésre utal. A gazdag szimmetrikus felépítésű kompozícióban a hagyományoknak megfelelően a nagyobb rózsák a meghatározók, nemcsak tömegükkel hanem vöröses színükkel. — Ebben a szakaszban a rózsák színe inkább barnás-vöröses, míg a korábbi időszakban a purpur különböző árnyalatai fordulnak elő. A lazább szerkezet ellenére sem mondhatjuk, hogy a művészi ábrázolás azonos, vagy akár közeli rokonságot mutat az előbbi talpas kulaccsal. A lazább szerkezetű kompozíció elhelyezése a domborúan hajló felületen arányaiban és elrendezésében összhangban van a korsó testes alakjával. Ez a tárgy újabb bizonyítéka annak, hogy Apátfalván nemcsak gyakorlott — a manuális festést ismerő edénydíszítők működtek, hanem olyanok akik a mai értelemben is művészi szinten oldották meg fealdataikat, amelyeknek egyik bizonyítéka a 6. sz. képen bemutatott feliratos korsó. Ismét az apátfalvi stílus gazdagságát, az ottani festők egyéni törekvését mutatja a „Makó Lajos erdő őr" feliratú dohánytartóedény és a nagyméretű fali dísztál. Mindkét tárgy alakja közismert, — a hengeres test és sima felületű lapostányér forma. A díszítményük az általánosan elterjedtnek nevezhető nyitott koszorú a középen elhelyezett felirattal, amely ugyancsak gyakran fordul elő. A folt és ecsetkezelésben azonban számos rokonvonást fedezhetünk fel az előbb bemutatott feliratos korsó díszítésével. A virágok, a levelek és színek, valamint a barna felirat, mind a rokonság kifejezője, illetve bizonyítója. Mégis a koszorú felső szárainak visszahajló leveles ága, a felirat betűinek cikornyás díszei, a tégely alsó részén alkalmazott szélesebb barna sáv, majd a párhuzamosan ismétlődő csíkok rendje egészen sajátos külsőt ad az edénynek. (7. sz. kép) — A nagyobbméretű dísztál tükrének díszítése és a szélen körülfutó kompozíció elnyújtott leveleiben és ágaiban már a „szecessió" egyik sajátos helyi megnyilvánulását ismerhetjük fel, már a múlt század kilencvenes éveinek elejéről. Ez esetben csak távoli analógiára utalhatnánk, de a későbbi korszakban olyan mennyiségben fordulnak elő a szecessió stílusában megfogalmazott formák és díszítmények, hogy azokkal szükséges külön is foglalkoznunk. — A tükörben elhelyezett két nagyobb rózsából, színes margarétákból levelekből és kisebb virágokból, bimbókból komponált sokágú csillagszer' kompozíció végeredményben mégis csokorszerűen felépített. Továbbá levelek és virágszírű mok élesebb, hegyesebb ábrázolása, ami a zászló díszítménynél is megfigyelhető, a szecessióidézi. A tál színezése a szokásos, mégis hatásában a piros és az olajzöld színek a dominánsakt a többiek ; kékek, lilák, sárgák alig észrevehetőek, elvesztik jelentőségüket, ebben az összeállításban. Mindkét tárgy gyakorlott festő munkáját dicséri, véleményünk szerint azonban azok mégsem érik el az előbbiek művészi színvonalát (8. sz. kép). Időszakunk végefelé az egyre gazdagodó díszítési kedv nemcsak a színesen festett kompozíciókban mutatkozik meg, hanem abban is ahogyan az egyes díszítő formaelemek fejlődnek, ahogyan az egyes tárgyakkal szemben a közönség igénye változik. Ezt szemléltetik a többi között a 9 és a 12 sz. képeken bemutatott edények. — A kétfülű talpas váza, amely alapformáját a korsók között kell keresnünk rokokó hatású felfogású füleivel, szögletes talpazatával mint formai kompozíció már az eklektika hatását mutatja, amely a kor általános művészeti koncepcióját is kifejezi, az apátfalvi gyárban. Hasonló művészeti problémát hordoz magában a pereckulacs, barokkos plasztikus külön talpra állított megoldása a különben teljesen befejezett formai kompozíció elemeivel, a korábban bemutatott 3. sz. és az 5. sz. képek kulacsainak talp megoldása. Bármelyik esetet is vizsgáljuk mind az anyagszerűséget, mind az egész formai kompozíciót és színes díszítést, azok összessége inkább kifejezője a keménycserép stílusnak, mint az előbbiek, amelyek az úgynevezett, „iparművészkedés" bi255