Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár a XIX. század utolsó harmadában

Ez az arány a későbbiek folyamán sem változik olyan mértékben, amely jelentősnek nevezhető, sőt egyre nagyobb eltolódás figyelhető meg a behozatal javára.

38 Ebben az időszakban a vas főzőedények számtalan előnyük miatt a cserépedényeket egyre nagyobb mértékben szorítják ki, de olcsóságuk miatt egyre népszerűbbek lesznek a kőedények és a porcelánok. Az 1880-as esztendők adatszerű feldolgozásai még szembetűnőbb bizonyítékai az elmaradottságnak és a műhelyszerű termelésnek. Az 1885-ben megrendezett nagyméretű országos kiállítás alkalmából készített reprezentatív statisztika szerint, már csak 10 kőedénygyár működik a korábbi 13 helyett. A tíz gyárban a tulajdonosokkal együtt mindössze 247 személyt foglalkoztatnak.

19 Korszakunkban mindvégig meghatározó tényező a korábban kialakult kisüzemi termelési rendszer mint hagyomány, a tőkehiány következménye, valamint a birodalmon belül kialakult kedvezőtlen kereskedelmi helyzet. Ennek felismerését célozta a hazai ipar fejlesztése érdekében alkotott törvény (1890. XIII. te), amely az ipari vállalkozásokat a korszerűbb felszerelések megszerzése érdekében bizonyos kedvezményben és támogatásban részesítette. A vázolt gazdasági helyzetben tények támasztják alá az apátfalvi haszonbérlők helyzetét, a rendszeres adó és fizetési elmaradásokat, a viszonylag rövid időtartamokat, mert már Földváry, de előtte Hüttner és Aue, később Remenyik, majd a Nagy testvérek egyike sem tudott megbirkózni hosszabb időre a pénzügyi nehézségekkel. Az edénygyár folyamatos működése csak úgy volt lehetséges, hogy az egri szeminárium hatalmas birtokai között foglalt helyet, és az érsekség a nehézségek ellenérc sem engedte annak felszámolását. III. A gyárról korábban megjelent tanulmányokban ismertettük annak belső szervezetét és felszerelését, valamint a foglalkoztatott edénykészítőket és festőket, akik apátfalvi letelepedésük, vagy munkavállalásuk előtt más, környékbeli műhelyekben dolgoztak. Nem véletlen tehát, hogy amikor új bérlő jelentkezik az a kassai származású előbb Rozsnyón és Miskolcon is eredményesen munkálkodó Dubravszky Sándor. Az apátfalvai gyár alapítója Hüttner József is korábban a regéczi porcelángyárban, majd Miskolcon dolgozott és mint megbízott vállalkozó kezdte meg működését Apátfalván. Mindkét vezetővel együtt jött Apátfalvára azok rokonsága és néhány edénykészítő és festő, akikkel korábban együtt dolgoztak, s most a kedvezőbb anyagi lehetőségek reményében csatlakoztak az újabb vállalkozásokhoz. A bérletszerű üzem számadási kimutatásai és könyvelései nem maradtak fenn, így pontos adatok hiányában ismét az anyakönyvekhez és a korabeli statisztikákhoz kell folyamodni annak érdekében, hogy a gyár belső munkájáról, munkásairól képet alkothassunk. Az üzemben nagyjában a korábban kialakult munkamegosztás formájában folyt a termelés még a század utolsó harmadában is. Dubravszky maga is ismerte a kőedény készítést, így mint bérlő részt vett a termelésben. A korabeli anyakönyvekben; „director fabrica", „kőedénygyári bérlő", „gyárigazgató", „gyár bérlő", „edénygyáros" szerepel neve húsz esztendőn keresztül. Az üzem közvetlen irányítása feleslegessé tette a külön vezető foglalkoztatását, mint az korábban Földvárynál, vagy utána a Remenyik bérlet idején történt. — Az anya18 dr. Pisztróy Mór: Az Osztrák-Magyar Monarchia Statisztikája. A legújabb adatok alapián, Budapest 1874. 290 o. — Magyar állam területéről cserép és porcelán kivitel: 1870 626 000 frt. értékben 1871 417 000 frt. értékben behozatal: 1870 2 213 000 frt. értékben 1871 5 771 000 frt. értékben 19 dr. Jekkelfalussy József: Hivatalos Statisztikai közlemények — Magyarország Iparstatisztikája 1885-ben. Budapest 1886.63. o. Az elmaradottság következtében a fazekasság fejlődött, amelyet bizonyítanak ugyanennek a statisztikának adatai, mely szerint 4.165 önálló fazekas iparos és 1944 segéd és munkás, összesen 6.109 személy foglalkozik cserépáruk készítésével. 246