Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

jegyezte fel. A boldoganya név — mint láttuk — az oszlop kultikus eredetére adott magyarázatot egyes kutatóknak és ezt az érvelést teszi hatásosabbá az irodalomban eddig ismeretlen boldogasszony fája név. Az oszlopnak ez az újabb neve összefüggést jelez az oszlop és a Boldogasszony, illetve annak tisztelete között.

K5 Míg a boldoganya és a boldogasszony fája nevek mögött a legkevésbé invenciózus kutató is kénytelen meglátni a vallásos, érzelmi hátteret, addig az ágas és az oszlop nevek szerkezeti összefüggéseket sejttetnek. A nevek konstrukciós, műszaki értelmezésén túl azonban vissza kell emlékeznünk az ágas és oszlop fentebb már idézett középkori jelentésére, amely a szobor fogalmával a boldoganya kultikus szférájához vezet vissza.

166 A szellemi kultúra talajáról nézve tehát a négy név közül kettő a vallás egyik istenalakjához (a Boldoganyához, a Boldogasszonyhoz, vagyis Szűz Máriához), a másik kettő pedig valamiféle művészi ábrázoláshoz, szoborhoz utasít bennünket. A rendelkezésünkre álló adatok nem engedik meg az eddigiekből esetleg folyó további következtetést, mely szerint a két fogalom, az istenalak és az ábrázolás, vagy jelkép, összekapcsolható. A hagyományos nevek közül az „ágas" segítségével a boldoganya más irányú, az anyagi kultúra terrénumához tartozó, műszaki kapcsolatait tárhatjuk fel. A szót régen az előbb hivatkozott statua jelentése mellett szétágazó fa (in ramos divisus) értelemben is használták,

167 sőt a mai nyelvhasználat ennek adja az elsőséget. Megállapítható, hogy sem a megfigyelt tárgyak, sem a hagyományból megismert boldoganyák az oszlop formától nem tértek el, bár teljesen indokolt és célszerű lenne a mestergerenda ágassal való feltámasztása. Minthogy ez a megoldás logikus és természetes lenne, hajdani alkalmazása erősen valószínű is, csak az emlékek hiánya következtében már nem tudtunk erről. A hagyomány szerint Egerszalókon a szelemengerendát olyan „boldoganya" tartotta, amely a földtől a padláson keresztül nyúlt fel a tetőgerincig.

108 A boldoganya név itt nyilván belső ágasfát fed, s ez állhatott valamelyik közfal mellett, vagy a komra közepén és a tető farazatos, hátsó végét tartotta. Ez utóbbi funkcióra két példát is láthattunk leírásainkban, az egyiket Adácson, de félágassal és az alatta lévő mestergerendát másik, boldoganya-szerű oszlop tartotta; a másikatSzihalmon (Tarkányi u. 39. sz.), de itt a komrában álló egész ágast már gyűjtésünk ideje előtt leszerelték és ollólábbal pótolták. Arra, hogy a „ház"-ban álló boldoganya ágasformájú lett volna, nincs adatunk. Van azonban adatunk arra, hogy a megye alföldi részein a padlástalan, un. putriházakban a jelenlegi boldoganyának megfelelő „ágas" helyén valóban ágasfa állt. Erdőtelken Pusoma János (sz. 1874) kőműves szakszerű adatokat közölt velem egy ilyen putriházról, melyet ő 1897-ben bontott le a határban lévő Fakés tanyán. Ez az urasági cselédház egy sejtű volt, szelemenjét három egészágas tartotta: kettő a ház végein, a falon kívül, egy pedig középen. Voltak nagyobb putrik is, ahol két belső ágas volt, mindegyik egymástól kb. 6 méterre. A háznak nem volt padlása, a tető nádfedését alulról agyagos, törekes sárral tapasztották be. Hasonló putriházra emlékszik vissza Péter Józsefné (sz. 1895) erdőtelki lakos is. Nagyapja gyakran mondta előtte, a szelementartó ágasfákra utalva, hogy „tartsák az apostolok (a tetőt), hogy ránk ne dőljön a ház." Ez a hagyomány tehát a négy ágasfát a négy apostollal hozza kapcsolatba. B. Nagy Sándor (sz. 1887) és id. Oszlánci Lajos (sz. A Boldogasszony név és kultusz tekintélyes irodalmából csak annyit szűrünk most le, hogy a Boldogasszony Szűz Mária egyik magyar neve, amely Kálmány L. szerint a magyar ösvallásból öröklődött át a kereszténységre és amely — más kutatók szerint — a latin beata fordításaként került a magyar liturgikus és népnyelvbe. A kérdés legújabb, kritikai összefoglalását Schräm Ferenc írta meg: Adalékok a „Boldogasszony" névhez. Népr. Közi. 1958. 4. sz. 154 — 166. 1. Ld. a 148 —150. sz. jegyzeteket. Magyar oklevélszótár 7. 1. Az adat átadását Kecskés Péter kollegámnak köszönöm. 238