Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

szegényebbé vált terület lakossága kénytelen oda menni, ahol a szükséges anyagot még be tudja szerezni; a második esetben egy olyan építőközpont kései működésének vagyunk tanúi, amelyről fentebb K. Kovács László és Gunda Béla is írt. Váraszó a megye északi -szélén, a Szlovákia területére is átnyúló erdővidék határán fekvő, kis hegyi falu. Határának jelentékeny része ma is erdő, ezért emberemlékezet óta több faragó ember élt az erő fáinak hasznosításából. Többen faragnak napjainkban is vályút, kocsi alkatrészeket, tésztaszaggató lapátot, széket (fúrt lábbal), régebben bitót, tilót, „szekeródalt", talpas guzsalyt, mosószéket, búzás szuszéket, vagy mángorlót, aminek „az alsaja ki vaót fogalva". Mindemellett a váraszóiak a régiektől öröklött módon sertésólakat, „hidasólakat" is készítenek annyira, hogy ez a termelőszövetkezet jövedelmi forrásai között is szerepel. A hidasól olyan gerendavázas, zsilipéit faltechnikával készül, mint a hajdani faházak, ezért a megye északi részein adatközlőink a hajdani faház szerkezetét a legtöbb esetben a hidasól példájával magyarázzák. A bükkszéki és a szentdonionkosi faházak készítésére vonatkozó adatok és a hidasól háziiparszerű előállítása azt a feltevést látszott erősíteni, hogy Váraszón egy időben faházkészítő ipar, vagy háziipar virágzott. Feltevésemet egyes, a helyszíni gyűjtés során kapott további adatok még inkább igazolták. A falu faragó embereinek tudatában még halványan él, hogy valamikor a váraszóiak faházakat is ácsoltak. Faház faragót azonban már senki sem ismert, véleményük szerint az utolsó faházak is három generációval korábbi időben, vagyis 1800 körül készültek.

47 A régi gyakorlatnak kései visszhangjaként hat Pál József faház építése 1933-ban, az erdőben fekvő Fenekes pusztán. Ő is életében mindössze ezt az egy faházat ácsolta, különleges esetben, mert valaki ott vett egy kis földet a pusztán és ott akart lakni. Az akkor még álló egy-két faház és a hidasól szerkezete adta a mintát, azzal a különbséggel, hogy a talpfák kimaradtak és a lábfákat ásták be mélyen a földbe. Az egész építkezés archaikusságára jellemző, hogy kémény nélkül épült a ház, belőlfütős kemencével, bár a tüzelőberendezésnek ez a típusa a falvakban már elavult, a fejlődéstől elmaradott volt. Az eddig elmondottak meggyőznek talán bennünket afelől, hogy Váraszón a hidasól készítésének mai gyakorlata egyes elemeiben a faház építésének hagyományait őrzi. Nem haszontalan ezért, ha leírjuk a hidasól készítésmódját úgy, ahogyan ezt az egyénileg működő faragók még ma is gyakorolják. A hidas alsó részeit leginkább tölgyfából faragták, épp úgy, mint Pusztafalun, vagy Domaházán a faházak alkatrészeit. Domaházán meg is indokolják: a tölgyfa nem hasad és nem korhad olyan hamar mint a másik, területünkön hozzáférhető, épületfának alkalmas anyag, a bükkfa.

48 Kétségtelen, hogy a faállomány csökkenése kényszerítette a váraszóiakat is arra, hogy néha tölgyfa helyett akácfát alkalmazzanak. Ezekből faragják tehát a hidasól alsó részeit, vagyis alsó keretét, a talpfákat, az őket összekötő kereszt talpfákat és a rájuk állított, oszlopszerű lábfákat. Az oldalakat alkotó pallók már bükkfából is készülhetnek. Pálfi József így foglalja össze a hidasól elkészítésének, összeállításának munkáját: „Előbb leváguk a fát, kifaraguk fejszével, bárddal lenagyjázza, aztán legyalulja. Kétfelé váguk, ha olyan vastag, kézifürészvei. Akkor a kereszttalpfát a két talpfára ráköti, rálapolja. A lábfáknak kivési a lukakat vésővel. Memmeg, mikor beállítják a lábfákat ebbe a lukba, ráteszi a két majorpangot, aztán rákötyi a gerendákot (4 drb.). Levágjuk bele a deszkákot és ugy rakjuk bele a zsilyipekbe. Vagyis beróggya a hidast" („megvan a beródás" — mondják, tehát berakja a deszkákat a zsilipekbe, mindjárt a lábfák bekötése után). A deszkák már úgy készülnek, hogy kihagyják az ajtók helyét. „Ráteszik az ajtókat, felrakják a szaruA hidasól építésére vonatkozó adatainkat Pál T. József (sz. 1898) és Pálfi K. József (sz. 1893) faragó emberektől nyertük. Pusztafalura ld. Gönyey S., i.m. 122.1.; Domaházára Lajos Á., i.m. 65.1. 169