Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Andreánszky Gábor: Növényfajok, fajcsoportok és nemzetségek élettartama a hazai harmadidőszakban
A magasabb melegigényű fajok hazánkból keletre-délkeletre, így Romániában, tovább éltek mint nálunk. Makroterm flóránk tehát délkeleti irányban vonult el. A ma Európában nem élő magasabb melegigényű fajcsoportok, nemzetségek és családok úgyszólván egyidőben tűntek el azokkal a kis hőigényű egységekkel, amelyek a harmadidőszakbanjelentős szerepet játszottak, ma azonban nem tagjai az európai flórának. A keménylevelű örökzöldek a hazai flórában hamarább léptek teljesen a háttérbe, mint az éppoly melegigényű babérlevelű örökzöldek (pl. Cinnamomum), ezzel szemben Dél-Európában ma is változatlanul uralmon vannak, míg a babérlevelűek úgyszólván teljesen eltűntek. A Taxodiaceae család, amelynek egyes nemzetségei, Sequoia, Metasequoia, Taxodium, Giyptostrobus, a harmadidőszak folyamán Földünk egész északi mérsékelt övét beborították, egyformán tűntek el Európából a pliocén végén, mint pl. Japánból, ahol a jégkorszak különben nem szedett áldozatokat. Mindebből arra következtethetünk, hogy a jégkorszak elsősorban a babérlevelű magas hőigényű elemekre volt végzetes. De ezek esetében is csak mintegy befejezte azt a folyamatot, amelyet az európai éghajlatnak a neogénben szélsőségesebbé válása már korábban folyamatba tett. Ezek az elemek akkor már nemzetségük főáreájától elszakadva reliktumhelyzetben voltak. Sok mikroterm fajcsoport, így egyes Лсег-szekciók is Kelet-Ázsiából vonultak be Európába és utána továbbvonultak nyugat felé. Ezeket nem a jégkor pusztította ki innét, hiszen ökológiai adottságuk szerint melegebb tájakon Európában is átélhették volna a jégkort. Végül az áreájukban erősen összeszűkült egységek ( Magnoliaceae, Taxodiaceae stb.) elöregedve, plaszticitásukat vesztve nem voltak elég erősek a létért való küzdelemben, a nekik már nem egészen kedvező éghajlat mellett, a bevonuló fiatal elemekkel szemben. Eltűntek, legnagyobbrészt még a nagy lehűlés beállta előtt. Sztratigrafiailag leginkább a következő nemzetségek használhatók fel: Castanopsis, Dryophyllum, Podogonium, amelyek eltűnése határozott. Ezenkívül elég jó korjelző egyes kis hőigényű nemzetség ek(Acer, Ulmus, Carpinus) nagyobb tömegben való bevonulása is. Sokkal jobban mutatja a finomsztratigrafiát a flóra és vegetációfejlődés. Ezt azonban csak olyan időszakokban, illetve tájakon lehet nyomon követni, ahol gazdag és jól átkutatott flórák sorakoznak, mint Eger környékén az oligocén- és szarmataflórák. Andreánszky Gábor К
